Tél van és hideg, az a köröm alá mászó, kellemetlen, nyirkos fajtájú. Az emberek meleg ruhába burkolózva, sietve járnak kelnek a városban. Esténként  szívesen ellátogatnak a közeli térre, fűszeres forralt bort, forró puncsot kortyolgatva hangolódnak az év különleges időszakára. Barátaink, rokonaink, ismerőseink – mint mindenki – a közeledő karácsonyi ünnepekre készülődnek. Lányok, asszonyok ízletes süteményeket készítenek, vaníliaillat lengi be az otthonokat. A lakások erkélyein is már gúzsba kötve türelmesen várakoznak a karácsonyfák. Mindenki előtt egy tennivalókkal teli láthatatlan, hosszú lista. Még ezt is, azt is meg kell csinálni! Jaj, csak el ne felejtsem! Ajándékot már mindenkinek vettem? Ugye, milyen ismerős? Ilyen és hasonló gondolatok kavarognak mostanság a fejekben.

Velünk is megesik, hogy decemberben hosszú listával járjuk a várost, vásárolunk, hagyjuk magunkat elvarázsolni a karácsonyi szemfényvesztéssel. De aztán vannak olyan évek is, amikor a kellemesen szédítő ünnepi hajsza helyett inkább a legfontosabb gyógyszereket, csokoládéba mártott szárított banánchipseket és egyéb ajándékokat hajtunk, pakolunk és készülünk az útra. Ugyanis néha karácsonykor is útra kelünk és ezeket az általában otthon töltendő napokat Indiában töltjük.

Karácsony közeledtével az egész világ egy kicsit díszbe öltözik. Már maga a repülőtér is álombaillő pazar köntösben fogadja az utaznivágyókat. Prágától Bécsen át Dubai-ig, Isztambultól egészen a Kalkuttáig minden repülőtér olyan, mint egy csillámporral meghintett varázslatos meseország. A repülőtéri óriási utastereket a különböző stílusban pompázó fenyőfák, alattuk számtalan kisebb-nagyobb díszes ajándék és a tagadhatatlan karácsonyi hangulatot idéző ismert téli dalocskák fülbemászó dallamai uralják. Bizony, nem lehet nem észre venni, hogy időben az év vége felé járunk 🙂

Az ünnepeket és pompát amúgy is kedvelő Indiában az év ezen időszakában világító színes fényfüzérek töménytelen mennyisége árasztja el a városokat. Vakító fényárban úsznak az épületek, még a máskor szerény díszítésű keresztény templomok is így hirdetik a nagy ünnep közeledtét. Ilyenkor a boltok csillogó girlandokkal,  cicomás műfenyőkkel és természetesen látványos kedvezményekkel is jelzik, közeledik a karácsony. Télapós álarcok, piros mikulássapkák, karácsonyi fenyődíszek, kisebb-nagyobb műanyag gömbök pedig az alkalmi utcai árudákban  is kaphatók. Így aztán általában mi is engedünk a kísértésnek, és a felkínált portékákból arra a néhány napra indiai szerény otthonunkba is ünnepi hangulatot próbálunk csempészni. Beszerezzük a Kínában gyártott műanyag fenyőfát, amelyre színes díszgömböket, csilli-villi girlandokat aggatunk. De van amikor csak a terasz nagyobb méretű évelő növényét nevezzük ki karácsonyfának. Egy ágas-bogas növényt díszítgetünk nagy lelkesedéssel, a panzióban megszálló bangladesi kereskedők nagy örömére, akik aztán legújabb mobilkütyüjükkel ezt az igazán eredeti karácsonyfát meg is örökítik, és persze a fáról néhány kisebb díszgömböt – persze csak emlékül – magukkal is visznek 😀

Milyen a szenteste, december 24-e indiai környezetben?  Ezen az estén nálunk ugyan hiányzik a hagyományos ünnepi menü: nincs halászlé, rántott pontyszelet, de még majonézes krumplisaláta sem, de mindig akad olyan finomság, amivel emlékezetessé, ünnepivé sikerül varázsolni az estét. A finom vacsora után kiülünk a teraszra, gyertyát gyújtunk és magunk módján élvezzük az ünnepi hangulatot. Karácsonyinak nevezett ajándékot már régóta nem adunk egymásnak, de ehelyett beszélgetünk, megkóstoljuk az otthonról hozott mézeskalács ízű Becherovkát, karácsonyi dalokat hallgatunk és közben oda-oda pillantunk a ködbe burkolózó hallgatag Gangeszre. Így csendesen, mindenféle felhajtás és érzelmi kitörés nélkül,  mennyei nyugalomban telik december 24-ének estéje 🙂

A valódi ünneplés másnap, december 25-én kezdődik, mert Indiában ez a nap a karácsony igazi napja. Ezen a reggelen rendhagyó módon frissen főzött tejeskávét iszunk és hozzá otthonról hozott karácsonyi aprósüteményt majszolgatunk. Igen, igen. Mert mindig van velünk egy kis mama-féle  illatos mézeskalács, baracklekvárral töltött linzerkarika, rumos-diós kosárka, jófajta csokoládéba mártott isler, omlós medvetalp 🙂

Ha olyan városban vagyunk, még karácsonyi istentiszteletre is elmegyünk a helyi keresztény templomba. Ünnep van. Az utcán, sőt már a szállásunkon boldog karácsonyt kívánva köszöntik egymást az emberek. Idegenek vagy régi ismerősök mosolyogva üdvözlik egymást. A mókásabb kedvűek piros sapkát húznak a fejükre, így jelzik, tudják ám, milyen nap van ma. Indiában, ebben az igazi multikulturális országban valóban mindegy, hogy valaki keresztény, hindu, muszlim vagy éppen egyéb más vallású. Karácsony az indiaiak számára egy újabb kiváló alkalom az ünneplésre, családban vagy a barátok körében elfogyasztott kellemes vacsorára, békés beszélgetésre. Így aztán nem is csodálkozhatunk, ha ismerőssel találkozva kezet nyújtva boldog karácsonyt kívánnak, meghívnak ebédre vagy vacsorára vagy éppen egy-egy keksszel vagy csokoládéval ajándékoznak meg.

Indiai hindu családunk tavaly sem feledkezett meg erről a keresztény ünnepről, és meglepetésként egy többfogásos vegetáriánus ebéddel vártak bennünket. De mi is készültünk ám 🙂 Még délelőtt elslattyogtunk a helyi cukrászdába, hogy beszerezzük India legédesebb, legdíszesebb és főleg legtojásmentesebb tortacsodáját. Fél óra múlva pedig már diadalittasan vonultunk végig a dudaszóval, riksákkal, autók százaival és persze tehenekkel, bikákkal teli indiai utcán, kezünkben a cukrászdában kapott nagy táskával, a táskában egy dobozzal, a dobozban pedig a kincset érő meglepetéssel.

A cseppet sem egyszerű út kihívásait legyőzve, sikeresen elértük ismerőseink otthonát. Magabiztosan beléptünk a házba és lassan, csöndben, óvatosan felosontunk a szűk lépcsőn, majd pár perc múlva, csak úgy a semmiből, megjelentünk a lakás ajtajában. Széles mosollyal üdvözöltük az otthoniakat és magasba felemelve bemutattuk a táskát. Szavak nélkül is tudta mindenki, miféle meglepetés lapulhat a táska mélyén. Olyannyira, hogy a gyerekek izgalmukban sikítozva, visítozva futkározni kezdtek a szobányi otthonban. Akkora volt az öröm, hogy még a szoba ajtaját is ki kellett nyitni, hogy a mérhetetlen boldogság kárt ne tegyen a berendezésben. Volt kacagás és persze izgalom, a tortát is csak nagy nehezen tudták megkezdeni. A nagy vidámság közepette jó időbe telt, míg az  életlen kés megtalálta útját a puha piskótában. Majd a hangoskodást pillanatok alatt csend váltotta fel, lélegzetvisszatartva, sóvárgó tekintettel figyelte mindenki az óvatos mozdulatokat, a szemünk előtt megszülető tortaszeleteket, ahogyan azok az apró fémtálacskákba kerültek. Egy, kettő, három, négy, számoltak hangosan, hogy biztosan jusson mindenkinek a tortából. Aztán vezényszóra, csaknem egyszerre mindannyian nekifogtunk a tortaevésnek. A gyerekek csakúgy habzsolták a tortát, elégedett mosollyal, csillogó szemekkel nyelték az ízletes süteménycsodát. És a karácsonyinak nevezett csokoládétorta ízétől egészen elvarázsolva minden falat után megkérdezték: Szilvia, Christmas cake, good? (Szilvia, a karácsonyi süti jó?) Mielőtt azonban bármi választ adhattam volna, rám már nem figyeltek, jó étvággyal, fülig érő mosollyal megint beleharaptak a tortaszeletbe 🙂 🙂 🙂

 * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Békés, boldog és szeretteljes karácsonyi ünnepeket valamint erőben, egészségben, örömökben gazdag új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak!!!

  * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * ** * * * * * * ** * * * * * * * * *

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Keresés

Keresés

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Rólunk karácsony Indiában reptér Szilvia történet utazás