Romantikus elképzeléseinkben a majom egy kedves, játékos, szeretetre méltó jószág. Indiában Hanumán istennek köszönhetően a vallásos hinduk körében a majom valóban őszinte szeretetnek és különösen nagy tiszteletnek örvend.

Azonban a hindu regék hős majomkirályával ellentétben – aki az egész Himaláját fél kezében el tudta hozni, hogy megmentse és meggyógyítsa a háborúban megsebesült katonákat – a hétköznapokban megjelenő majom inkább egy neveletlen, hangoskodó pimasz állat, egy veszélyes tolvaj és nem ritkán félelmetes fenevad.

Ezek a városi mihasznák magányosan vagy inkább nagyobb hordákba verődve mindenhol megjelennek, ahol élet és étel van. Piacokon, bazárokban és a pályaudvarokon is, ahol az utasoknak kínált kekszek közül pillanatok alatt elcsennek egy-egy szebb darabot, természetesen a drágábbik fajtából, hogy aztán vigyorogva, pofájukban a csillogó aranyszínű csomagolású keksszel az elhaladó vonat sebességével megegyező gyorsasággal, légiesen könnyed mozdulatokkal iszkoljanak a portékáját megmenteni igyekvő árus elől 🙂 🙂 🙂

Az ilyen pimasz teremtéseknek az igazi paradicsomot azonban az indiai szűk utcák és a többemeletes épületek óriási tetőteraszai jelentik. A pirosarcú, szürkésbarna bundájú bandarok, a rhesusmakákó majmok szó szerint uralják ezeket a területeket. Tíz-húsz fős bandákba verődve, mint a hormonjaiktól megvadult tinédzserek, úgy vonulnak fülsüketítő  ricsajjal egyik tetőről a másikra. Az erő az ő oldalukon van, hiszen a hatalmasra nőtt, félelmet keltő hímek, óriási lógó vörös golyóikkal igazi bandavezérként irányítják a csapatot, a kisebbek pedig méretes metszőfogaikat mutogatva tartják rettegésben az épp ott tartózkodókat. Néhány ügyesen irányított ugrás, és könnyedén lendülnek át az egyik teraszról a másikra. Még egy ugrás és már a harmadik ház tetején randalíroznak. A fal élébe vakolt, törött sörösüvegekből épített üvegszilánk védősánc sem jelent számukra akadályt. Nem állítja meg őket semmi. Szórakozás és élelemszerzés, ez az igazi cél. Ételből, maradékokból pedig nincs hiány. Itt egy fél érett mandarin, amott egy falat megvajazott roti (indiai lepénykenyér), uborkahéj, zöldségmaradék.

Ha pedig épp nem élelemre vadásznak, akkor eszeveszett őrültként rázzák a ház oldalára szerelt vízvezetékcsövet, ugrálnak egyik rácsozott ablakról a másikra. Ha az ablakokon nem lenne erős vasrács, a pillanat törtrésze alatt a lakásban teremnének. Feltúrnának mindent. Bemennének a konyhába, kinyitnák a hűtőszekrényt. Betörőket is megszégyenítő módon szétdobálnának minden mozdíthatót, kiöntenének minden kiönthetőt. Lelkiismeret-furdalás nélkül lakmároznának a frissen főtt rizsből, megrágnák a lepénykenyeret, beleinnának a friss tejbe, beleharapdálnának a káposztába, megkóstolnák a gyümölcsöt.

Míg nyáron a bandarok vígan múlatják az időt, addig télen fázósan telnek napjaik. Ha szerencséjük van, elfoglalnak egy lakatlan házat és ott húzódnak meg a hideg elől. Ilyenkor jó szorosan egymáshoz bújva melegítik egymást. Csak egy nagy szürke domb jelzi, hogy itt bizony majmok vannak. Nem hangoskodnak, nem ugrabugrálnak. Felesleges mozdulatnak nincs helye, ilyentájt még a levegővételt is jól meg kell gondolni, nehogy az értékes hő elillanjon. Ha pedig kegyesebb az időjárás és felszáll a reggeli köd, akkor legszívesebben a tetőteraszokat elválasztó betonpalánkon sütkéreznek, vagy mennyei nyugalomban bolhásszák egymást.

De a napozás csupán rövid ideig tartó idillikus állapot. A sarok mögül előbb-utóbb megjelenik egy fiatal fiúmajom és lassan, de biztosan elkezdődik az ereszd el a hajam. Az idősebb, aki pár perce még a kurkászás örömeinek adta át magát, most pusztán a játék kedvéért biztosan ráugrik a közeledő gyanútlan kicsire. Így is van, nem kell sokáig várni. De mielőtt jobban belejönne a mókába, körbetekint, hátha valami érdekesebbet talál a közelben. Micsoda szerencse!!! Ó, te illatos banándarab!!! Néhány méterre egy magányosan üldögélő majomlányt pillant meg. A pillanat tört része alatt a mit sem sejtő majomlány mögött terem és azonmód legénykedni kezd. De korábbi játszópajtása sem akar lemaradni erről a kellemesnek ígérkező időtöltésről, hipp-hopp és pár gyakorlatlan, de erőteljes farmozgással már ő is felnőtteset játszik. De az öröm nem tart sokáig, az önfeledt szórakozás tiszavirág életű. A rakoncátlan kölykök felé lassan, tekintélyt parancsolóan közeledik a bandavezér. A félelmetes főnök puszta megjelenésével a pillanat törtrésze alatt vet véget az örömházi próbálkozásoknak. A fiatalok pedig, talán mert tudják, hogy a közerkölcs ellen vétkeztek, a hatalommal viccelődtek, sikítozva-visítozva futásnak erednek, hanyatt-homlok menekülnek a király haragja elől. Futnak, rohannak a keskeny betonpalánkon, elképesztő ügyességgel kapkodják lábaikat a védelmet előlük nem jelentő üvegszilánkok között, megmásznak egy tucat tetőteraszt és egy-két hindu templomtornyot is, hogy aztán egy biztonságosnak tűnő betonpalánkon megpihenve, egy újabb huncutság kezdetéig néhány percig élvezhessék a délutáni nap kellemesen melengető sugarait 😀 😀 😀

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Keresés

Keresés

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Úton-útfélen bandar Benáresz Hanumán majmok majomkirály nem kedves állat történet