Jééé!!! Olyan, mint India. Csak a csili csípősebb.

Van annak már öt éve is, hogy kedvenc kalkuttai szállásunkon megismerkedtünk egy idősebb japán házaspárral. Szó szót követett, és a kellemes beszélgetésekből észrevétlenül máig tartó barátság lett. Olyannira, hogy bár Japán több ezer kilométerre van tőlünk, megismerkedésünk óta többször is sikerült találkoznunk. Természetesen Indiában.

Igaz, az ilyen barátságok ápolása manapság nem is számít akkora csodának, hiszen modern világunknak és a közösségi médiáknak hála, a kapcsolattartás meglehetősen egyszerű. A rendszeres jelentkezéseknek köszönhetően jelen vagyunk egymás életében. Sőt, sok minden mellett nemcsak egymás hétköznapjait követhetjük figyelemmel, hanem azt is megtudhatjuk, hogy ki épp merrefelé utazgat a világban.

Mi pedig, ha utazásról és barátságról beszélgetünk, mindig eszünkbe jut Shin és Hitomi, hiszen az ő szeretettel,  kölcsönös tisztelettel teli kapcsolatukra és utazásokban gazdag életvitelükre követendő példaként tekintünk. Ugyanis japán barátaink cseppet sem hagyományos életmódot folytatnak. Fáradhatatlanul minden évben utaznak, szívesen fedeznek fel újabbnál-újabb városokat, ételeket, rendkívül érdeklődők és bátran ismerkednek. Hozzánk hasonlóan imádják Délkelet-Ázsiát, ahová a mai napig szigorúan hátizsákkal utaznak. Indiai utazásaik befejezéseképpen pedig, már-már kötelezően, több hetet töltenek Thaiföld fővárosában, Bangkokban.

Sokáig talány volt számunkra, hogy miért szerepel mindenegyes indiai útjuk végén, szinte kihagyhatatlanul, egy többhetes bangkoki kitérő. Vajon mit látnak ebben a nyüzsgő délkelet-ázsiai nagyvárosban, amit mi nem? Bár már jó néhányszor megfordultunk Bangkokban, eddig valahogy nem  igazán tudtunk rákapni az ízére. Nekünk az örökké éber város nyüzsgő forgatagából egy-két nap is bőven elég volt.

Aztán az élet úgy hozta, hogy MacW tavaly tervezetlenül két hetet töltött Bangkokban. Az ázsiai konyhával és egyáltalán a gasztronómiával óriási barátságban álló párom lehetetlent nem ismerve azonnal belevetette magát a thai konyhaművészetbe, és pénzt, időt, kitartást nem sajnálva magántanulóként beiratkozott a város legjobb thai főzőakadémiájára. Határtalan lelkesedéssel főzött, szorgalmasan tanult, sikerrel vette az akadályokat, a megszerzett tudást pedig mindannyiunk örömére otthon a gyakorlatban is kamatoztatta.

Így talán nem volt meglepetés senki számára, hogy tanulmányait idén is folytatni kívánta. Én magam bár főzni nem akartam, szívesen eltöltöttem volna pár napot valahol, ami elég távol van a szürke, hideg, téli Európától. Így történt, hogy a „milyenjólenne” és „énismennék” óhajt tettek követték, és mindketten csaknem egy hónapot töltöttünk Bangkokban. Ahol nemcsak, hogy nagyon jól éreztük magunkat, hanem a kellemes téli nyaralás mellé ráadásként végre megértettük barátaink Bangkok iránti rajongását is. Hiszitek vagy sem, ez a város bizony a mi szívünket is elvarázsolta, hiszen a szó legnemesebb értelmében nekünk olyan, mint India, meg egy kicsit Japán, mert itt is megtalálható minden, amit Ázsiában szeretni lehet.

Bangkok azonban nemcsak a nyugati turisták és japán barátaink egyik kedvenc úticélja, hanem a tehetősebb indiaiaké is. A Delhiből, Kalkuttából és Bombayból érkező rendszeres napi járatoknak köszönhetően indiaiak ezrei gazdagodhatnak egy, a maga nemében egyedi város hangulatának élményével. Van, akit egyértelműen a kaland és Bangkok igencsak laza éjszakai élete vonz. Van, aki romantikus nászútra érkezik Bangkokba, van, aki egészségügyi intézmények szolgáltatásait veszi igénybe és van, aki csak a hatalmas bevásárlóközpontok pazar kínálatára kíváncsi. De ezek az indiaiak nem azok a felszabadult és mindenre nyitott, csupa mosoly indiaiak, akikkel Indiában találkozhatunk. Mintha az utazással a varázsukat is elveszítették volna. Egymás között nem nagyon beszélgetnek, nem hangoskodnak, alig észrevehetőek a forgalmas bangkoki utcákon. Szinte furcsa látni, hogy az indiai asszonyok hagyományos viseletük helyett nyugati stílusú, sötét színű, unalmas és dísztelen ruhákban járnak. Ékszereket nem viselnek, a színpompás szárikat pedig – amire a thaiföldiek is nagy csodálattal tekintenek – erre a pár napra inkább a szálloda szobájában hagyják. De amint a kirándulás véget ér, a repülőtéren egy csapásra minden megváltozik! Előkerülnek a szép ruhák, a csillogó ékszerek és bizony már a mosolyokkal sem bánnak olyan szűkmarkúan.

Gondoltátok volna, hogy Thaiföldön 200 000 fős indiai kisebbség él? Tudtátok, hogy Bangkokban a kínai negyedhez hasonlóan indiai negyed is van? “Little India”, mert így nevezik, valóban egy parányi India: pandzsábiakkal, gudzsarátiakkal és dél-indaiakkal, többemeletes aranykupolás gurudwarral (szik templommal), valamint díszes textileket és pazar ékszereket, vallási kellékeket kínáló boltokkal, édességüzletekkel. Gyakorlatilag minden megtalálható itt, amire egy indiainak a hétköznapokban szüksége lehet. Még pán, az ikonikus rágódohány is kapható.

Bangkokban valóban érdemes több napot is eltölteni. Bár itt az élet Észak-Indiához képest kifejezetten nyugodt, de a várost átszelő csatornák miatt, a Kelet Velencéjének is nevezett többmilliós ázsiai megapolisz mégis eléggé izgalmas ahhoz, hogy jól érezze itt magát az utazó. Száznál is több aranyba burkolt buddhista kolostortemplom, az egzotikus piacok, a tiszta utcák, a széles sugárutak ugyanúgy elvarázsolják az idegenország-bélit, mint a thai konyha gazdag ízvilágú, finomabbnál finomabb falatjai, a mesés orchideák, a boxmérkőzések vagy akár a várost átszelő méltóságteljes Chao Phraya folyó. És Bangkokban is, mint Indiában bárhol, nagyokat lehet sétálgatni, kedvünkre figyelhetjük a helyiek életét, a dolgos hétköznapokat ugyanúgy, mint a láblógatós vasárnapokat. Nekünk tényleg olyan Bangkok, mint India, csak a csili, mintha az lenne egy kicsit csípősebb.

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Indián túl

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: