Egy utazás emlékei három felvonásban

A minap megtaláltam egy régebbi utunk feljegyzéseit. Ez az az út volt, amikor Prágából Isztambulon keresztül repültünk Bombaybe. Az út során valójában semmi különös nem történt, de most mégis jó volt újból átélni az utazás és a megérkezés kellemesen bizsergető érzését.  Hogyan is utaztunk akkor? Milyen is volt az az út? Olvassatok bele a naplóba és utazzunk most együtt még egyszer Prágából Bombaybe 🙂

Prága, december 24.

Míg családtagjaink és barátaink az ünnepi ebédet készítik, addig mi már a prágai reptéren a modern hamuban sült pogácsánkat, a sonkás-sajtos-zöldpaprikás kiflit majszoljuk. A reptér szinte üres, néhány utason és a személyzeten kívül alig lézeng valaki. Érthető, hiszen ki utazna ilyenkor, karácsonykor?

Isztambul, december 24.

Kelet kapujában, az isztambuli repülőtéren vagyunk. Még egy otthonról hozott munkát befejezünk, és kezdődik a szabadság. A hangulat már itt is karácsonyi. Valami angol karácsonyi dal fülsüketítő hangon támad a hangszóróból, közben török, angol, francia és orosz nyelvű beszédet hallani a távolból. Bábeli zűrzavar. Sötét ruhás nők, kaftános arab férfiak, apró termetű, mandulaszemű ázsiaiak, csillogó kirakatok, keleti illatok. Beleszagolunk a levegőbe. Igen, ez az. Ez már Kelet, ez már kellett 🙂 Előttünk még 6157 km, mögöttünk már 1505 km.

Bombay, december 25.

Csaknem 7000 kilométerre tőletek, ég és föld között eltöltött 6 óra után Bombayben landolunk. A repülőtér tipikus indiai szaga, a kerozinbűz, az enyhén rothadó, fűszeres, sós illat és a páradús levegő elegye jelzi, hogy valóban Indiában vagyunk. Meleg van. Fáradtan, de boldogan, hogy a hosszú és kényelmetlen út után megérkeztünk, hagyjuk magunkat sodorni a tömeggel. Csaknem ezer kialvatlan ember szótlanul várakozik a bevándorlási hivatal bélyegzőjére. Kígyózik a sor, az óriási tömeg véletlenszerűen igazodik valamiféle rendszerbe. Nincs konfliktus, düh, hiszen úgyis sorra kerül mindenki. Egy pecsét, majd még egy pecsét a megfelelő hivatalnoktól, és már hivatalosan is itt vagyunk Indiában. Várjunk csak! Asszonyom, szól a szigorú arcú hivatalnok, a nyomtatványra nem írta rá a telefonszámát! Telefonszám? Hát nekem nincs telefonom. Nincs telefonja? Aha, az más; és kellemes utat kívánva, mosolyogva adja vissza az útlevelem.

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Rólunk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: