Koldusok, szegénység, elviselhetetlen nyomor – ez az a néhány dolog, ami az India szó hallatán biztosan eszünkbe jut. Persze a kolduséletnek is rengeteg árnyalata van. Most nem azt a néhány, magányosan egyik bolttól a másikig kolduló szegény öregasszonyt, vagy a társadalom aljára csúszott szerencsétlen flótást szeretném bemutatni, hanem sokkal inkább a szakmájukat mesteri szinten művelő nagyvárosi kéregetőket.

A közhiedelemmel és az első benyomással ellentétben e koldusok többsége elégedetten éli életét. Közülük is különösen jól megy azoknak, akik a turisták által látogatott nevezetességek közelébe telepedtek. Az ilyen helyeken kigömbölyödött, mosolygós, kiegyensúlyozott lelkű koldusokkal találkozhatunk, akik nagyszerű marketinggel, akár pár másodperc alatt képesek kapcsolatot teremteni a turistákkal. Helyzettől függően, fülig érő nyájas mosollyal kéregetnek tejre, ételre a karjukon ülő, vagy a szoknyájuk mögé bújó pici gyerek részére, és a helyzet komolyságát fokozva szívesen elmondják koldusbotra jutásuk szívfacsaró történetét is. Tán már maguk sem tudják, melyik rész az igaz és melyik csak képzelt, hiszen több éven át csiszolták a történetet a mai megható formára. Fejlett túlélési képességüknek és a turistáknak köszönhetően ezek a koldusok több nyelven is elő tudják adni szívfájdalmaikat: angol, japán, orosz, spanyol egyik sem gond, egy pillanat alatt váltanak egyik nyelvről a másikra. Télen a legkedveltebb és legszívbemarkolóbb csalijuk a koldusgyerek születésnapja volt. Szomorú tekintettel mondták, hogy nagy lemondások árán az ünnepséghez már mindent összegyűjtöttek, csupán egyetlen és egyben a legfontosabb hibádzik: a torta. Ebben kérték az épp áldozatul ejtett turista segítségét. És ugyan melyik tisztességes ember tudná elviselni, hogy egy csillagszemű, mosolygós kisgyerek a születésnapján torta nélkül maradjon? És ha esetleg aznap a bolt már bezárt, a koldusokat ez sem billentette ki nyugalmukból, hiszen épp holnap is lesz egy születésnap, vetették oda fülig érő vigyorral 🙂

És mi történik azzal, aki nem adja meg magát és nem járul hozzá a koldusok boldogságához, anyagi boldogulásához? Annak bizony másnap már nem jár ki a vidám üdvözlés, sőt, még a kedves mosoly sem. Észre sem veszik, számukra ő már nem létezik 🙂

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Search

Search

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Úton-útfélen Bombay Kalkutta koldusok születésnap szegénység utca Váránaszí