Szilveszter-napját mindenki igyekszik egy picit különlegessé téve a barátokkal vagy a családdal vidáman eltölteni. Nincs ez másképp az indiai nagyvárosokban sem, hiszen az év utolsó napja itt is egy újabb kiváló alkalom az ünneplésre. Habár mi már a hangos utcai bulizásból régen kinőttünk, ezt a napot valamivel mégis emlékezetessé akartuk tenni. Konkrét ötletünk nem volt, így a dolgok alakulását a véletlenre bíztuk.

Már késő délutánra járt, és itt bizony gyorsan száll le az est. Ahogyan a szürkületben a város utcáit róttuk, nézelődtünk, egyszer csak egy sötét üvegű óriási kirakatra lettünk figyelmesek. Közelebb léptünk, és az üvegen átlesve próbáltuk megfejteni mi rejtőzhet a kirakat mögött. Ahogy így a kirakatüvegre tapadva fürkésztük a belső világot, valaki óvatosan megtapogatta a vállam. Egy díszruhás ajtóőr állt mellettem, aki széles mosollyal, barátságosan így szólt: „nem kell a kirakaton át leselkedni, nyitva vagyunk, kérem, fáradjanak beljebb”, és közben már nyitotta is az ajtót és tessékelt befele. Olyan kedvesen invitált, hogy megadtuk magunkat.   

Egy nagy lélegzet, még egy, és irány az ismeretlen sötétség! A fekete kirakatüveg mögött legnagyobb meglepetésünkre egy étterem volt. De nem akármilyen! A terem kellős közepén egy Verne regénybe illő, Phileas Fogg korabeli igazi gőzmozdony és mögötte valódi étkezőkocsik. Szólni sem tudtunk, csak ösztönösen mint az igazi utazók, már szálltunk is fel a vonatra. Régi idők hangulatát idéző kényelmes szalonkocsi, vörös bársonnyal kárpitozott ülésekkel, díszes asztalokkal és eredeti berendezéssel. Helyet foglaltunk, és ráérősen lapozgatni kezdtük az étlapot.

Egyszer csak olyan érzésem támadt, mintha valaki figyelne. Felnézek az étlapból és oldalra pillantok. A szomszéd asztalnál egy elegáns házaspár épp vacsorázni készül. Egy indiai hölgy, gyönyörű halványrózsaszín száriban ül szemben egy férfival, karját sok-sok ékszer díszíti, hosszú csillogó fekete haja gyémántként ragyog a gyertyafényben. A vele szemben ülő férfi egy középkorú, öltönyös úriember, igazi gentleman. A férfi a fejével biccent felém, így köszönt udvariasan, angolosan. Tekintetünk találkozik. Én pedig ösztönösen mosolygok. Uramfia! Szent mozdonyfüst! Hiszen ez az úriember mintha csak maga Phileas Fogg, a hölgy pedig az indiai felesége, Auda hercegnő lenne! Ez a hely rendkívüli hatással van rám, szinte visszaröpít az időben. Alig tudok az étlapra összpontosítani és rendelni. „One chicken tikka, one tandoori chicken, 4 garlic naan and 2 fresh vegetable salad” (egy csirke tikka, egy tandoori csirke, 4 darab fokhagymás lepény és két friss zöldségsaláta) ismétli mosolyogva a pincér a megrendelt ételek nevét. Én pedig csak ülök ábrándos tekintettel, miközben a mosolygós pincér sietős léptekkel elindul a konyha felé. 🙂

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Search

Search

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Álom és valóság - indiai történetek év vége Indiában Kalkutta meglepetés Phileas Fogg Szilveszter utazás