Egy indiai vasútállomáson

Talán nincs is olyan gyerek vagy felnőtt, aki ne bámészkodna szívesen az állomáson, ne figyelné érdeklődéssel ezt az izgalmas világot, a színes mozdonyokat, a legkülönfélébb áru szállítására szolgáló vagonokat, vagy akár a fel- és leszálló utazótömeget. Legyen szó európai vagy indiai, nagyvárosi vagy vidéki állomásról, ezek a helyek mindig valami különös hangulatot árasztanak.

Az állomáscsarnok óriási belsejében kisebb-nagyobb csoportokban unott arcú, földön heverő emberek, anyjuk ölében álmosan pislogó gyermekek és néhány jámboran kérődző kajla szarvú tehén. Az egyik patás szája sarkán tán még egy elégedett mosoly is ül, ahogy az előbb egy alvó ember alól sikerült elcsennie az ideiglenes fekhellyé alakított újságpapírt. A várakozók körül sok-sok poggyász, különböző méretű, sokszínű doboz, fémláda, fonott kosár és batyu. Kissé távolabb nagyokat ásító hosszúlábú kutyák.

A nyugalom szigeteinek is tekinthető várakozók körül pedig vonataikat már-már lekéső, szapora léptekkel vonuló, egymásra izgatottan kiáltozó csoportok, őket kiszolgáló hordárok, akik a fejükön nagy csomagokat egyensúlyozva kecses csípőmozdulatokkal követik az áramló tömeg ritmusát. Több ezer ember, hamisítatlan keleti zűrzavar, egy felbolydult eleven méhkas. Ilyen kép fogadja Indiában az állomásra érkezőt.

Az utazás izgalma szinte vibrál a levegőben. Senki sem akarja lekésni vonatát, hiszen a jegyet már néhány héttel korábban megváltotta, és az újabb üres helyre ismét több hetet kellene várnia. A legnagyobb kihívás azonban a megfelelő felszállási pont megtalálása, mert a vonat gyakran a kihirdetett peron ellenére végül egészen máshonnét indul. A sok-sok csomaggal – élelemmel és takarókkal jól fel kell készülni, mivel az út gyakran két-három napot is eltart – vagy több pici csemetével, népes családdal utazók részére ez bizony egyáltalán nem egyszerű feladat. Miután mégis csak sikerül célba érni, az izgalom elszáll, az utasok lassan megnyugszanak, és az óriási emberáradat türelmesen várakozik tovább.

A lassan múló idő jó alkalom az állomás világának részletesebb felfedezésére, akár még a sínek közé dobott ételmaradékokból lakmározó patkányok árnyjátékának megfigyelésére is. Mielőtt azonban ez a tétlen várakozás örökkévalósággá válna, a síneket és a peront egyszer csak a távolból fényszórók világítják meg. Az elnyúló dudaszó újból felrázza az elfásult tömeget, akik zsákjaikat, poggyászaikat, ládáikat és hatalmas batyuikat felemelve készen állnak az utolsó rohamra. Amire mindenki már órák hossza vár, végre megérkezett. Hatalmas hanggal, csikorogva, nyikorogva, pöfögve begördül a mozdony és utána a csaknem félszáz vagon.

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Utazunk - vonaton, buszon

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: