Utazás a Mahanagari expresszen – Irány Bombay!!!

Sokféle közlekedési eszközről olvashattatok már itt a Mesélj nekem Indiáról blogon, de a vonatról, vonatozásról eddig komolyabban még nem esett szó, pedig Indiában ez az egyik legkedveltebb helyváltoztatási mód. Viszonylag gyors, olcsó és sokszor bizony felér egy nagy kalanddal 🙂 🙂 🙂

Az indiai vonatozásnak megvan a saját forgatókönyve, szabályai és megvannak a nélkülözhetetlen szereplői is. Ahhoz azonban, hogy az ember igazán élvezni tudja, éjszakai vagy többnapos út esetén alapkövetelmény a saját fekvőhely, kuckó megléte.

Milyen ez a kuckó? A vagon kilenc, felül dróthálóval elválasztott nyitott fülkéből áll. Mindenegyes fülkében 3+3+2 elrendezésben, kék műbőrhuzattal bevont, napközben ülőhellyé változtatható alvólóca található. A mennyezetet három hatalmas, zúgó-berregő ventilátor díszíti, a falon csöppnyi, általában maszatos tükör. A kilátást mindkét oldalon két-két rácsos ablak teszi különlegesen feledhetetlen élménnyé. A sikeres bevackolódás után – mint valami kényelmes moziban – ki-ki a saját szintjéről és szemszögéből követheti figyelemmel a változó tájat, vagy a vonat belső világának eseménydús életét.

Ahogy a vonat elindul, valójában még ki sem jut az állomásról, már kezdődik a műsor. Megjelenik a szigorú tekintetű jegyellenőr, aki tüzetesen szemügyre véve a jegyeket, pardon nélkül kitessékeli a helyjegy nélkül utazókat. Pár perccel később már a szalonkocsi egyenruhás alkalmazottja kínálja megrendelésre napszaktól függően a reggelit, ebédet vagy vacsorát. Míg a rendelések lejegyzésével foglalatoskodik, addig háta mögött árusok tucatja jön-megy, hangos szóval kínálva a különféle portékákat. Van, aki lakatot, láncot, újságot, könyvet, vagy csillogó-villogó, színes műanyag kacatot árusít. Mások helyben készült ropogtatnivalót, vagy egy nagy vödörben jégbe hűtött ásványvizet, kólát és mangóitalt kínálnak. „Csááééé, csáááéé, garam csáááéééé” – hangzik egyre hangosabban valahonnét. Ez a teaárus, aki hordozható teafőzőjéből már tölti is ki a friss, forró teát. Közben a vonat egyenletes zakatolással hagyja maga után a kisebb-nagyobb állomásokat, falvakat, városkákat. Az utasok beszélgetnek, ismerkednek, alszanak, olvasnak, vagy csak figyelik az ablak mögött állandóan változó tájat.  

Ezt a viszonylagos nyugalmat egyszer csak a vonat távolabbi zugából hallatszó éles, erőteljes, ritmikus tapsolás töri meg. A hang egyre erősödik, a tapsolók közelednek. A fülkében ülő férfiak mindegyikének azonban mintha hirtelen valami nagyon fontos dolga támadna. Többen újra a már néhány órája félredobott újságba mélyednek, mások mintha a közeledő parcella rizsszálait akarnák megszámlálni, fejüket elfordítják, orrukat pedig szinte rátapasztják az ablakot átölelő rácsra.

Gyanús ez a hirtelen változás. A két tapsoló eléri a fülkénket. Mindkettő magas termetű. Hagyományos indiai női ruhát viselnek, hosszú fekete hajuk varkocsba fonva, karjukat csillogó ékszerek díszítik. Az egyikük erőteljesen összecsapja tenyerét. A csattanó hangra a korábban elfoglalt férfiak egyike felnéz az újságból. Tekintetük egy pillanatra találkozik. Nincs menekvés!!! Az élénkpiros szárit viselő tapsoló karkötős kezével gyengéden megsimítja a felnéző fiatal férfi arcát. Széles, kéjes, szerelemteljes vigyorral, mintha csak azt kérdezné: „szépfiú, kedvesem, hogy érzed magad?” A nemvárt flörtszerű megnyilvánulásra a többiek  rögtön felbátorodnak és önfeledten nevetni kezdenek. Hirtelen támadt korábbi elfoglaltságaikkal pedig azonmód felhagynak. A pillanat tört része alatt ismét visszatérnek a fülke otthonos, nyugodt világába, hogy egy-egy tíz rúpiást nyomjanak a tapsoló hatalmas markába. Figyeljük az eseményeket, várjuk a folytatást. De legnagyobb meglepetésünkre a folytatás elmarad, csak az egyik kedves utastársunk nyugtázza nemes egyszerűséggel, mosolyogva: hidzsra (hijra), no problem 😀

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Utazunk - vonaton, buszon

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: