A ghátok közelebbről

Ha már túl sok a nyüzsgés, amikor egy lépést is nehéz megtenni anélkül, hogy ne ütköznénk valakibe, amikor szinte elviselhetetlen az autók, motorok zaja az utcán, és amikor a szűk utcák, sikátorok már nyomasztanak, akkor szinte felüdülés kimenni a Gangesz partjára. A széles folyó látványa, az alig mozduló víztükör, mindig megnyugtatóan hat.

Mi is szívesen sétálgatunk a ghátokon, a folyóhoz levezető lépcsőkön. Az egyik oldalon a lassú folyású Gangesz, a másik oldalon az emberi alkotások mesés csarnoka. A ghátok, mint az élet állandóan változó indiai színpada, az idők folyamán nem csak a mindenkori uralkodótól függően változtak. Minden áradás után megújulnak, hatalmas munkát követelve ezzel az ott élőktől, akiknek sokszor többméteres iszapréteget, hordalékot kell eltakarítaniuk.

Télen a már megtisztított ghátokon a szokásos módon, nyugodtan zajlik az élet. Nagy csoportokban érkeznek a zarándokok, a mosók megfeszült izmokkal, hagyományos módon, még kézzel mossák a ruhákat. A lágy szélben a sok színes kelme lengedezve szárad, a gyerekek élénk színű papírsárkányokat eregetnek, egy nagyobb bivalycsorda pedig komótosan vonul le a folyóhoz.

Távolabb egy fiatal férfi ül és nézi a folyó felszínén úszó narancssárga virágfüzéreket, egy tarkaruhás mogyoróárus pedig szapora léptekkel közeledik hozzá. Előttük a folyóban, derékig a vízben állva éppen egy remete mutatja be áldozatát az anyafolyónak. A remete áhítatos tevékenysége a parton ülők figyelmét is megragadja. Lassan, nyugodtan figyelik őt, mintha nem is lenne egyéb dolguk a világon. A tekintetük ereje azonban oly erős, hogy az imádkozó férfit is egy pillanatra megállítja szokásos tevékenységében. Talán valami furcsaság lehet a vízben, gondolja. Megáll néhány percre, körbenéz. Tekintetével gyorsan átfésüli a horizontot, de csupán egy azonosíthatatlan, a víz felszínén úszó valamit észlel. Talán egy nagyobb rongydarab, fa, amit lassan visz a víz.

Ami néhány perce még felismerhetetlen volt, az most már mindenki számára nyilvánvaló. Az a valami egy emberi tetem, amit a folyó nyugodt iramban feléje sodor. De meglepetés a vallásos férfi tekintetéből alig olvasható. Mélybarna, amúgy is csodálkozó szemeit csupán egy picit nyitja tágabbra. Semmi és senki sem zökkenti ki nyugalmából. A tetem úszik tovább, és a vízben álló remete mély átéléssel folytatja tovább a szertartást…

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Úton-útfélen

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: