Vakáció a monszun idején

Február van. Ilyenkor már sokan gondolnak a nyári vakációra. Sőt, talán már ki is választották az úticélt, papírra vetették álmaikat, kívánságaikat. Lehet, épp a Mesélj nekem Indiáról blogot olvasva érik az ötlet, hogy idén végre valóra válhat egy álom és útrakelhetnek egyedül, egy jó baráttal vagy éppen életük párjával felfedezni a mesék birodalmát, megkóstolni India világhírű konyháját, megtapasztalni a keleti élet sokszínűségét. A városok listája is már rajzolódik. Világos már, hogy észak vagy dél, csak még az időponttal kapcsolatban akad némi bizonytalanság. Melyik évszak a legalkalmasabb ennek a hatalmas országnak a meglátogatására? Menjünk télen? Vagy inkább nyáron? Mikor látogassunk el Indiába?

Bármikor!!! 🙂 🙂 🙂 Vághatnánk rá gondolkodás nélkül, határtalan lelkesedéssel. Északon fiatalos és illatos a tavasz, embert próbáló a nyár, ezer színben pompázik az ősz, ködös és fázós a tél. Minden hónapnak megvan a varázsa. De azért valljuk be, a legideálisabb és legkellemesebb időszak ennek a kontinensnyi országnak a meglátogatására a mi közép-európai őszünk, pontosabban október és november. Ilyenkor, a hinduk Kartik hónapjában India és különösképpen Észak-India, a Gangesz-mente, csodálatos színekkel, számtalan látványos fesztivállal, kellemes, még nyarat idéző hőmérséklettel, derűs életkedvvel fogadja az idelátogatót. Ekkor az Indiára oly jellemző békés shanti hangulat mellett mégis minden él, minden eleven és játékos.

Ellenben nyáron teljesen más a helyzet. A mi vakációs önfeledt júliusi-augusztusi időszakunkban, a hindu naptár Shraavana hónapjában egész más arcát mutatja India. Ekkor a közép-európai nyárelő idejére eső, Indiában forró évszaknak nevezett csapadékmentes nyár pokoli meleg száraz napjait, amikor a hőmérséklet akár az 50 fokot is elérheti, felváltja az enyhülést hozó esős monszun. Ekkor, mint a földi paradicsomban, mesésen gyönyörűen zöld minden, a növények legszebb színű ruhájukban pompáznak. A monszun hozta enyhülés azonban csak viszonylagos. Igaz, a hőmérséklet néhány fokot csökken, de a páratartalom állandóan 100 % körül mozog. Csak a hatalmas koronájú, ikonikus peepal fák nyújtanak ideiglenes árnyékot és teszik egy kicsit elviselhetőbbé a rekkenő hőséget, a páradús levegőt.

A monszun időszak, az eső, a természetnek áldás, viszont a mindennapi életet elviselhetetlenné teszi. A máskor üde kék égbolt ezekben a hónapokban nehéz szürkés párafüggöny mögé bújik. Az élet láthatóan és érezhetően lelassul. A világ minden szinten pihenésre kényszerül.

Az idő fülledt és kibírhatatlan, megerőltető embernek és állatnak egyaránt. A tűzforróvá hevült épületek szinte okádják magukból a felgyülemlett hőséget. A házak és apró boltok tövében megbújva hűsölnek a kutyák. Még a többmázsás, tekintélyt parancsoló bikák is megpróbálják óriási testüket begyűrni a szűk utcácskák árnyékot adó parányi kuckóiba. Az emberek percenként törölgetik verejtékben fürdőző homlokukat. Hiába a napi három-négyszeri fürdés, a tusolás üdítő hatása pár perc alatt elillan. A testekre ragad a ruha, a verejték patakokban csorog a háton, az izzadságmirigyek felfokozott tempóban dolgoznak. A kicsapódott só, izzadság csaknem az őrületbe kergeti a védtelen embert, annyira csípi, marja a bőrét.

Meddig tart még ez az állapot? Történjen már valami! Bárcsak esne egy kicsit! Szólnak a sóhajok, hangzik a kívánság minden felől, miközben az esdeklő tekintenek a szürkés paraván mögé bújt eget kémlelik. Talán az esőistent kérik enyhülésért csendesen, vagy csak az égbolt színeiből, az itt-ott megjelenő gomolyfelhőkből próbálják megfejteni, mikor érkezik az áhított enyhülés.

Perceken belül, először csak cseppenként, majd mintha valaki ott fent tényleg meghallotta volna a kérést, meglazulnak az égi csapok és elered az eső. A kellemes nyári zápor üdítő zuhanyként simogatja a megfáradt forró világot. Egy negyedórára még a frissítő zefír is könnyed táncra kel. De jaj! A felhők mögül már bújik ki a nap. Mohón, szomjasan szippantja fel a felhők nedves ajándékát, perzselő sugarai könyörtelenek.

Nem telik el egy óra és az esőre már csak néhány szomorú pocsolya emlékeztet. A tűzforró épületekre zúduló zápor egy pillanat alatt mérgező gőzfürdővé változtatta a világot. Az ég újból szürkébe öltözött. Megint hihetetlenül nehéz a létezés. Elviselhetetlen a pára. Kellemetlenül zavaró a meleg. Az emberek újból csak az ég felé tekintenek és kérik, várják, óhajtják a következő enyhülést. Csendesen, még alázatosabban, hátha újból elered az eső…

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Úton-útfélen

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: