Már többször utaltam rá, de valójában még sosem írtam erről az ismert indiai nagyvárosról, arról a helyről, ahol egyik kedvencem – a regénybeli Phileas Fogg – a híres angol úriember is megfordult. Igen, igen, a közkedvelt Verne regény egyik helyszínéről, a 80 nap alatt a Föld körül mesés Kalkuttájáról van szó. Ha megkérdeznétek, hogy milyen ez a hely, milyen a hangulata, csak annyit mondanék, hogy nyüzsgő, eleven, barátságos és nagyon szerethető, mert Kalkutta a szó legnemesebb értelmében vett ízig-vérig hagyományos indiai város, ahová mindig érdemes ellátogatni 🙂 🙂 🙂

Kalkutta vagy Kolkata, ahogy 2001-től nevezik, Kelet-Indiában, a Bengál-öbölben található. Nyugat-Bengál állam központja, a nagyhatalmú, vérszomjas és félelmetes Káli istennő városa, egy igazi keleti sokmilliós metropolisz. A szent Hooghly folyó mentén elterülő, hivatalosan 14 millió (a valóságban inkább 20 milliót megközelítő) lakosú nagyváros, ma is fontos tengeri kikötő és ipari központ. De nemcsak a jelene, hanem a múltja is meghatározó jelentőségű, hiszen itt működött a Kelet-indiai Társaság, innét indult a Brit Birodalom indiai hódítása, és a gyarmati időkben sokáig Kalkutta volt a Brit-India fővárosa. A 40-es, majd a 70-es évek megrázó történelmi eseményei, India kettéválása, majd a Pakisztántól elszakadó Banglades és annak megalakulását követő kegyetlen véres polgárháború elől menekülők miatt az akkor alig egy millió lakost számláló város egyik napról a másikra többmilliós méreteket öltött.

A sokféle nemzetiségnek és vallásnak otthont adó Kalkutta tagadhatalanul kozmopolita város, ahol a hivatalos bengáli és angol nyelv mellett a hindi, urdu, pandzsábi, tamil és kínai nyelvet is beszélik, hiszen a szomszédos és a távolabbi államokból a jobb élet reményében manapság is számos vendégmunkás keres itt érvényesülést, megélhetést. Kalkutta a mai napig India kulturális központja, sok-sok egyetemmel, Angliát idéző számtalan régi gyarmati épülettel, széles utcákkal, lélegzetelállító parkokkal, mesés piacokkal, gyalogriksákkal, koldusokkal, csavargókkal, a méltán híres bengáli konyhával, és nem utolsó sorban a segítő keresztény Teréz anya szellemiségével.

Nem szabad megfeledkeznünk Kalkutta világhírű szülöttjéről, a magyarokhoz több szálon is köthető Rabindranáth Tagoreról sem, a Nobel-díjas költőről, filozófusról, gondolkodóról. A rendkívüli köztiszteletnek örvendő bengál költő Kalkutta közelében egyetemet is alapított, s meghívására az ismert magyar iszlámkutató, Germanus Gyula, több éven át oktatott ebben az intézményben. A magyar tudós felesége (vagy talán ő maga) éppen ezeket az Indiában töltött éveket, élményeket, az akkori India világát örökítette meg a Bengáli tűz című lebilincselően olvasmányos regényében. Rabindranáth Tagore Magyarországra is ellátogatott. 1926-ban Balatonfüreden gyógykezeltette magát és gyógyulásának örömére egy fát ültetett. A költő emlékfája és szobra körül az elmúlt évtizedekben ligetet alakítottak ki, a parti sétányt pedig a bengáli gondolkodóról Tagore-sétánynak nevezték el.  

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Keresés

Keresés

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Úton-útfélen Bengáli tűz britek Germanus Gyula Kalkutta Kál istennő Kolkata Nyugat-Bengál Rabindranáth Tagore