Idei indiai utunk során többször ellátogattunk a Sir Stuart Hogg Market néven is ismert hatalmas és nyüzsgő kalkuttai piacra. Egyrészt, hogy beszerezzük a vacsorasalátánkhoz való zöldségeket: paradicsomot, uborkát, hagymát, paprikát, másrészt pedig, hogy találkozzunk régi kedves muszlim ismerősünkkel, sárkányfűárus barátunkkal is. Amikor Kalkuttára gondolunk, a piacokra, a fűszerekre és a hangulatos boltocskákra, akkor mindig eszünkbe jut Munna is, a kalkuttai  fűszeres és az a kellemes vasárnap délután, amikor néhány évvel ezelőtt ünnepi ebédre voltunk hivatalosak hozzájuk. Jó régen volt már ez is, de akárhányszor szóba kerül, mindig nagyokat mosolygunk, hiszen minden ilyen látogatás egy feledhetetlen élmény. Hogy is volt ez a sárkányfűáruséknál? Volt-e különleges étel? Milyen volt a fogadtatás? Egy pillanat. Igen, igen, már tudom. Már emlékszem. Ha érdekel, szívesen mesélek erről a látogatásról nektek is.

Az úgy volt, hogy azon a nevezetes vasárnapon a sárkányfűárus barátunk már déli tizenkettőkor befejezte munkáját. Ezen a kellemes, napsütéses délutánon is gyakorlott mozdulatokkal zárta be a boltot, tette helyére a rozsdás lakatot, majd nyugodt léptekkel indult el a motoros riksások standja felé.

Mivel Indiában sem illik üres kézzel vendégségbe menni, így mi már előző este beszereztük az ajándéknak szánt csokoládét. Érdeklődéssel válogattunk a szebbnél szebb csomagolású bonbonok között, de végül a választásunk arra a díszes dobozra esett, amelyikben annyi darab finomság volt, hogy a család minden tagjának bőven juthatott belőle. Erre a fontos, mindenki számít szemléletre a sárkányfűárus már korábban felhívta figyelmünket. Bármit hoztunk neki Európából, azonnal megleste az ajándék tartalmát és számolt. Úgy mondta, hogy kell egy darab a feleségnek, egy neki, egy-egy darab a fiainak, és ha van még egy plusz darab az csak jó. És jóízűen nevetett hozzá

Alig fél óra motoros riksás utazás – a szűk utcákon hol jobbra, hol balra kanyarodva – és tíz perc gyaloglás után egyszer csak ott álltunk a bejárat előtt, izgatottan várva a nagy találkozást. Milyen körülmények közt élnek muszlim barátaink? Egészen más az otthonuk hangulata, mint egy hindu családé. Az ő lakásuk ízlésesen berendezett, nem zsúfolt, csecsebecséktől mentes, tiszta, alsóbb középosztálybeli lakás volt. Meg is dicsértük, hogy milyen szépen laknak. Erre a sárkányfűárus saját filozófiáját követve csak annyit mondott, hogy ez a felesége érdeme, akinek bizony bőven van ideje a rendrakásra, hiszen egész nap otthon van. És egy hatalmasat kacagott e megállapítás után. A feleség pedig szemét lesütve csak szégyenlősen mosolygott.

A sárkányfűárus felesége azonban nem csak a rendhez ért, de főzni is tud, és a tiszteletünkre egy hagyományos és ünnepi muszlim ételt, „chicken biriyani”-t készített. Kellemesen fűszeres, sűrű szaftban készült csirkét, rózsavizes, sáfrányos rizzsel és egy szem krumplival tálalt ételt, ami minden  ízében és látványában is fenséges. A finom ebédet és az azt követő csevegéshez felszolgált fűszeres tejes teát a legnagyobb kényelemben, a szoba központi elemének számító, kemény matracú, díszes takaróval fedett vaságyon fogyasztottuk el. Ez a vendégeknek kijáró megkülönböztetés. A nyugati ebédlőasztal és székek a hagyományos indiai otthonokból hiányoznak, ott a földön, törökülésben ülve ebédelnek, vacsoráznak. Mi pedig kiváltságos helyzetünket élvezve, ágyban ülve szürcsöltük a frissen készült forró teát, beszélgettünk, nevettünk barátainkkal, jól éreztük magunkat. Kellemesre, családias hangulatúvá sikeredett ez a vasárnap délután.

Hogy hogyan vélekedik a Munna a balkezes emberekről? Mivel magyarázza a globális felmelegedést? Miért nem teázik vasárnap? Ezt inkább majd később mondjuk el. Vagy, van egy jobb ötletem. Ha Kalkuttában jártok, látogassátok meg boltjában és kérdezzétek meg tőle személyesen 🙂

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Keresés

Keresés

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Úton-útfélen biriyani családlátogatás Kalkutta meghívás mogul történet vasárnap vendégeskedés