Shankar-bogyók? Micsoda???

Amikor lemegy a nap, akkor a népes indiai utcákon megjelennek a különféle ízletes finomságokat, kisebb-nagyobb ropogtatnivalókat kínáló árusok. A választék igazán bőséges, a kínálat lenyűgöző, hiszen van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Ilyenkor kaphatók például a szemünk előtt grillezett aranysárga kukoricacsövek, az indiai esték mennyei csemegéi. Míg a rögtönzött grillen – valójában csak néhány izzó faszéndarabkán – a kukorica pirul és kellemes muzsikaként pattog a parázs, addig a levegőben csak úgy kavarog az ízlelőbimbókat is táncra perdítő, a grillezett kukorica jól ismert enyhén füstös, édeskés illata. Óh, micsoda élmény, micsoda színek, micsoda fenséges ízek 🙂

Aki viszont nem szereti a kukoricát, annak sem kell elkeserednie, hiszen estére, úgy hat óra tájban, az út szélén megjelenik a napközben teát, este pedig egy másik közkedvelt csemegét – pakorit – árusító kedves kalkuttai barátunk, Shankar. Most is előttem van, ahogy a szorgalmas és mosolygós, a mindig csinosra igazított bajuszú bihári férfi, négykerekű mozgó kocsija mögött vidáman, az esti ismert rohamra teljesen mértékben felkészülve várakozik. Ugyanis a mi dolgos Shankarunk az évek során mit sem változott, mindig jókedvű, a fáradtság jelét sosem látni rajta.

A hagyományos, négykerekű keleti árudáján bekészítve áll az öntöttvasból készült méretes wokszerű edény. Az edény alatt egy aprócska tűzhely. Benne izzik a parázs, így melegíti a sütéshez szükséges olajat. Jobbján egy többliteres fémedényben vár a már reggel előkészített pakori nyersanyag, valamint egy kisebb és egy nagyobb lyukú szűrő. Balról az edény mellett műanyag dobozkákban ízletes chutneyk és a pakorikat mennyei ropogtatnivalóvá varázsló kala namak (fekete só) várakozik. Az edény előtt egy óriási fatányér. Erre kerülnek majd, mint egy kirakatban, az ellenállhatatlanul ízletes portékák: a kívül ropogós, belül puha és enyhén fűszeres, pikáns és fokhagymás pakori golyócskák, amit mi egymás között kedvesen csak Shankar-bogyóknak nevezünk. 🙂

Amint este megjelenünk, Shankar mosolyog, és máris a kezünkbe nyom egy-egy bogyót. MacW-nak mindig olyan darabot választ, amiben egy látványos zöldcsili is vigyorog, mert tudja, hogy az én emberem bolondul a csípős ízekért. Míg mi a friss pakorikat ropogtatjuk és beszélgetünk, addig Shankar szorgalmasan süti a golyócskákat. Majd a ropogós pakorikat egy újságpapírból készült zacskóba helyezi, elegáns mozdulattal bőségesen meghinti fekete sóval és felénk nyújtja kedvesen. Aztán cinkosan még egyszer ránk mosolyog, és az amúgy is megpakolt csomagocska tetejére a figyelmesség netovábbjaként további két bogyót helyez. Minden nap így tesz, mi a meglepetéstől szólni nem tudunk, viszont elégedetten mosolyogni annál inkább 🙂

Ilyen élményben csak Indiában lehet részünk, de a Shankar-bogyók fantasztikus ízét szerencsére otthon is élvezhetjük, és némi előkészülettel családunkat és barátainkat is meglephetjük vele. Mert az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy az ízletes Shankar-bogyókat nem lehet csak úgy hirtelen felindulásból elkészíteni, nem lehet csak úgy összecsapni. Idő kell hozzá, hogy az ízek összeérjenek, türelemmel kell sütni őket, viszont a befektetett munka öröme és a friss nassolnivaló látványa, fantasztikus íze mindenért kárpótol. Hiszen minden falatban ott a készülődés izgalma, a szerető törődés és India csodálatos ízvilága 🙂 De nem ragozom tovább, inkább elmesélem, hogyan készíthettek ti is ilyen indiai finomságot. Egyszerű, de mégis nagyszerű sör- vagy borkorcsolyának is kiválóan megfelelő egészséges ropogtatnivalót 🙂

Hozzávalók:

  • 100 g száraz hántolt csicseriborsó (esetleg hántolt sárgaborsó)
  • 3-4 darab apróra vágott zöld csili
  • 1-2 teáskanálnyi frissen pörkölt és tört római kömény
  • 4-5 gerezdnyi zúzott fokhagyma
  • 1 csokornyi apróra vágott korianderzöld
  • kb. 1 teáskanálnyi só
  • fekete só (kala namak) a meghintéshez
  • kb. 1 liter olaj a sütéshez

A feltüntetett mennyiség 4 személy részére elegendő.

Elkészítés:

  • A száraz hántolt csicseriborsót mossuk meg, és áztassuk be hideg vízbe legalább 6 órára. Ha több órát ázik, az csak jobb. Én este szoktam beáztatni, és másnap délután készítem.
  • A megdagadt borsóról öntsük le a vizet, mossuk meg még egyszer. A leszűrt nedves csicseriborsót késes aprítóval zúzzuk péppé. Ha száraz és darabos lenne, adjunk hozzá egy kis vizet, de ügyeljünk rá, hogy ne legyen túlságosan vizes.
  • A zúzott csicseriborsóhoz adjunk bőségesen fokhagymát, frissen pörkölt és tört római köményt, apróra vágott zöld csilit, korianderzöldet és sót. Keverjük össze a masszát. Kóstoljuk meg. Ha kell, sózzuk meg bátran, ne ijedjünk meg a mennyiségtől és az intenzív ízektől. A keveréket hagyjuk legalább 1-2 órát állni, hogy az ízeket a csicseriborsó jól magába szívhassa.
  • Egy wokban forrósítsuk fel az olajat, majd vegyük a lángot alacsonyabbra. Próbaként egy mokkáskanálnyi keveréket csúsztassunk az olajba. Ha a keverék pillanatok alatt az olaj felszínére úszik és buborékok alakulnak ki körülötte, akkor az olaj megfelelő hőmérsékletű. Mokkáskanállal, vagy ahogyan Indiában szokás, három ujjunkat egybetartva adagoljuk a golyócskákat az olajba. Legyünk türelmesek, néha keverjük, forgassuk meg a pakorikat. A Shankar-bogyók akkor jók, amikor ropogós pirosra sültek. Vegyük ki őket az olajból, csepegtessük le, és szórjuk meg fekete sóval. Még melegen (de nem forrón) simán vagy ízletes zöld vagy paradicsomos chutneyba mártogatva fogyasszuk, úgy az igazi. Jó étvágyat!!! 🙂

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Úton-útfélen Keleti receptek - ételek, italok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: