Szerelemből házasság?

Ez a nap is egy hamisítatlan forró nyári nap volt, azzal a száraz fajta 45 fokos hőséggel, ami Indiában a Gangesz-mentén júniusban teljesen megszokott. Láblógatós, semmittevős nyári kánikula, amikor már reggel tudjuk, hogy a nap folyamán valójában semmi érdemleges nem fog történni. Úgyhogy mindezeket tiszteletben tartva, de napi szokásainkkal fel nem hagyva, lassan, ráérősen elindultunk teázni. A nap egyre jobban perzselt, sugarai a lenge anyagból készült ruhánkon át is szinte szúrták a bőrünket.

Az élénkítő és hűsítő kardamomos tea után jobb dolgunk nem lévén, leballagtunk a Gangeszhez. Mint akinek tényleg semmi más dolga nem akadt, egy hatalmas fikuszfa árnyékát élvezve letelepedtünk a lépcsőkre. Ültünk egymás mellett csendesen, mindenki a saját világában kalandozva, nyakig elmerülve az édes semmittevésben. Pontosan ugyanúgy tettünk, mint a helyiek többsége. Ők is a ghátoknak nevezett rakpart lépcsőin ülve ráérősen figyelték a világot. Csendesen elmélkedtek az élet nagy dolgain, vagy újságjaikba bújva elmélyülten olvasgattak.

Így múlatta az időt a mellettünk ülő idős férfi is. Méltóságteljes megjelenésén, arcvonásain és öltözködésén is látszott, hogy a társadalom számára komoly beosztásban tölthette életének tevékeny időszakát. Most pedig nyugodtan, úgy, ahogyan egy pihengetős forró nyári naphoz illik, a vasárnapi újság egy mellékletét böngészte. Kezében ceruzával, minden érzékszervével a szövegre összpontosítva olvasott, majd a figyelmét felkeltő hirdetés némelyikét egy határozott mozdulattal bekarikázta. Akarva-akaratlanul odapillantottam újságjára. Nem is kellett sokat gondolkoznom, hogy rájöjjek, ez a hetvenes évein túl járó férfi bizony a házassági hirdetéseket tanulmányozza. Önkéntelenül is mosolyra szaladt a szám, és a kézműves indiai cigaretta, a bídi utánozhatatlan ízét élvező MacW-ra kacsintottam. Nocsak, nocsak, házasodnánk, házasodnánk? Mosolyogtunk, mint aki nagyon is otthonosan mozog ebben a témában. Mosolyoghattunk is, hiszen néhány nappal korábban egy hagyományos hindu esküvő mélyen tisztelt vendégei voltunk 🙂

Aztán teltek-múltak a percek, a férfi óvatos mozdulatokkal összehajtogatta újságját és felénk fordult. Szólt néhány udvarias szót, majd szó szót követett, és csakhamar egy őszinte beszélgetés kellős közepén találtuk magunkat. Mr. Tiwari, mert így mutatkozott be, a legnagyobb bizalommal mesélt életéről, katonaéveiről, majd iskolaigazgatói feladatairól. Nyíltan, őszintén és mérhetetlen szomorúsággal. Mert ez a keménytartású, sikeresnek mondható úriember már egy ideje tanácstalanul sodródik a bánat mélykék tengerén. Pár hónapja veszítette el szeretett feleségét, de minden igyekezete ellenére sem képes a magánnyal megküzdeni. Nem tud egyedül élni. Ezért a hindu hagyományokkal ellentétben úgy döntött, hogy öreg napjaira még egyszer megbirkózik a házasság feladataival, és még egyszer megnősül. Családja véleményét mellőzve, nem is szerelemből, hanem saját elhatározásból, tudatosan. Hátha talál még az ő korában is egy hozzáillő lelket, aki vigasza és társa lesz élete alkonyán.

Tiwari úrral ellentétben a fiatalabbak házastársukat nem ilyen módon választják. A hindu társadalomban egy fiatal házasságkötés ügyében nem is igyekszik a kezdeményezést a saját kezébe venni. Egyrészt ez társadalmilag elfogadhatatlan és rendkívül merész lépés lenne, másrészt pedig ez nem az ő életfeladata. A hindu házasságok túlnyomó része nem hirtelen, erőteljes érzelmi fellángolásból köttetik, hanem egy jól átgondolt, sokrétű mérlegelés eredménye. Hiszen a házasság nem csupán két ember magánügye, hanem mindkét családot teljes egészében érinti, ezért e fontos szövetség megkötésében jobb, ha a tapasztaltabbak és bölcsebbek veszik kezükbe az irányítást.

Amikor egy indiai családfő úgy látja, hogy gyermeke megérett arra, hogy a gondtalan kamaszkor után a következő életszakaszba lépjen – családot alapítson, tisztességes módon pénzt keressen, élvezze a földi örömöket, gondoskodjon és felelősséget vállaljon társáért, gyermekeket neveljen és végül azokat is majd a házasság útjára terelje, – akkor ez a családfő minden elszántsággal felvértezve nyakába veszi a sok-sok fejfájással és aggódással járó párkeresés nehéz feladatát.

De feladatával egy percre sem marad egyedül, ugyanis a nagy elhatározás megszületése után a láthatatlan kapcsolatrendszerek eleven életet kezdenek élni. Megkezdődik a munka a közös ügyön. A közeli és távoli rokonok, a nagynénik és nagybácsik, az ismerősök és még azok ismerősei is, valamennyien a megfelelő menyasszony vagy vőlegény után kutatnak. A rokonságon túl komoly feladat hárul az egész közösséget jól ismerő hindu papra, a panditra, sőt, még a borbélyra is, hiszen ők azok, akik megbízhatóan ismerik a környéket és a vidéket, mindenkiről sok mindent – jót is, rosszat is – tudnak.

A vidéken élőkkel szemben a városi modern és kevésbé szigorú életszemléletű családok párkeresését a családtagokon és az ismerősökön túl ma már az újságok házassági hirdetései és párkereső netes portálok egész sora is megkönnyíti. Rövidítések, számok, kategóriák. Az indiai házassági hirdetések értelmezése a fehér ember számára igazi tudáspróba. Csak ámulunk, mi minden nem olvasható ki egy pársoros hirdetésből!

Milyen egy indiai házastárskereső hirdetés? Bonyolult. A hirdetéseket általában a szülők adják fel, ők keresnek férjet, feleséget gyermekeiknek. A testmagasság, súly és az éves anyagi bevétel feltüntetése mellett számos egyéb tulajdonság is pontosan megfogalmazásra kerül. Így a hirdetésekben gyakran olvashatjuk, hogy a büszke szülők fiuknak világos bőrű, karcsú, iskolázott, de egyben dolgos, házias, alázatos és gyönyörű menyasszonyt keresnek, és ugyanígy kutatnak lányuknak a legnyíltabban kifejezve jó családból származó, biztos és rendszeres bevétellel rendelkező férjet. Fontos paraméter továbbá a vallási és kasztbeli hovatartozás, étkezési szokások (vegetáriánus-e), foglalkozás, a hagyományok tisztelete vagy a kozmopolita lét, valamint a régió (a származási hely).

Amikor már a kiterjedt családnak, barátoknak vagy épp a hirdetéseknek köszönhetően úgymond az ajtó előtt sorakoznak a kérők, akkor az események hirtelen felgyorsulnak. Elkezdődik az egyik legnehezebb feladat: a feltüntetett tények valódiságának ellenőrzése, a másik fél vélt vagy valós titkainak felfedése. A családok mindkét oldalról óvatosan kutakodnak, kérdezgetik az ismerősöket, barátokat, hiszen teljesen érthető okból szeretnének minél többet megtudni az esetleg rokonságba kerülőkről, hogy aztán majd minél kevesebb meglepetés érje őket a jövőben.

A következő lépésben, amikor megvan a sikeres kiválasztott, elkezdődnek a „tárgyalások”. Ilyenkor találkoznak a leendő örömszülők, szemrevételezik a menyecskét illetve a vőt, kritikus szemmel megtekintik az otthont, ahol korábbi éveiket a házasulandó felek töltötték. Megegyeznek a hozományban, esetleg abban, hogy arra a vőlegény nem tart igényt. Mert bármennyire meglepő, ilyen is van. Miközben a szülők a gyakorlatias kérdésekkel foglalkoznak, addig a család panditja az asztrológussal együtt az indiai házasságkötéshez elengedhetetlen horoszkópot is elkészíti. Továbbá a pandit tüzetesen megvizsgálja, vajon a két fél egymáshoz illő-e. Jellemben, vérmérsékletben, értékrendben, szokásokban kiegészítik-e egymást, és kettőjük szövetsége harmonikus házasságot ígér-e. Ha pedig a két horoszkópot összevetve a csillagok állása is kedvező választ ad, akkor megtörténik az eljegyzés. Néhány hónapra rá, a hagyományos téli vagy nyári menyegzői időszakra kitűzik az esküvő napját, és ezzel megkezdődik egy másik, temérdek pénzt igénylő ámokfutás, az esküvői ünnepséggel és szertartásokkal kapcsolatos előkészület.

Míg korábban egyáltalán nem volt szokás, addig ma már a fiatalok a házasságkötés előtt legalább egy fénykép erejéig megpillanthatják egymást. Sőt, az sem ritka, főleg a városi modern családoknál, hogy felügyelet mellett, például egy étteremben találkozhatnak. De a fiatalok többsége, bármennyire is csalogató a felkínált lehetőség, nem kíván élni vele. A hagyományok, a szülők és az egész család iránt érzett őszinte tiszteletből és alázatból fakadóan teljes mértékben bizalommal fogadják el a választást. Végül is, ha rosszul sül el, azt a szülőknek kell majd közösen helyrehozniuk.

Hirdetések, ajánlások, tökéletes horoszkóp, szavahihető források és mérhetetlen bizalom. De garanciát valójában senki semmiért nem vállal. Nem bizony, mert már maga az esküvő is tartogathat jócskán meglepetéseket. Öröm, sírás és csalódás, tanácstalanság és izgalom – mindennek van helye egy ilyen különleges eseményen. De ez már egy másik történet 🙂 🙂 🙂

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Álom és valóság - indiai történetek

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: