Varázsszőnyeg nélkül, a képzelet szárnyán
Nem is tudom, melyik indiai utazásunk előtti őrült beszerző körutam végén történt, amikor magam sem tudom miért, talán jutalomként az egész napos hajszáért, befutottam városunk egyik legismertebb és legrégibb könyvesboltjába. Habár az olvasás szerelmese vagyok, úgy is mondhatnám, hogy a könyvek az egyik gyengém, de mégis otthon, Brünnben, csak nagyon ritkán jutok el egy-egy könyvkereskedésbe. Igaz, mennék én gyakrabban, de hát a csehországi könyvesboltok nagy bánatomra magyar nyelvű alkotásokat nem kínálnak…
Szóval benyitottam egy olyan régifajta századfordulós belvárosi boltba, ahol a falakat mennyezetig érő faragott, sötétbarna könyvespolcok uralják, ahol a boltos maga a tulajdonos és a segédje pedig olyan Hrabal-regénybe illő szemüveges soványka figura, akit mindig könyvvel a kezében lehet látni. És könyvek minden mennyiségben: kortárs és klasszikus regények, verseskötetek, nyelvtani gyakorlókönyvek, szótárak… Minden szépen, szerzők és témák szerint nagy-nagy szakértelemmel tökéletesen rendszerezve. Ilyen milliőben sétálgathattam álmodozva a polcok között, gyönyörködhettem kedvemre a kiadványokban, belelapozgathattam egy-egy kötetbe, és élvezhettem a vadonatúj könyvek mámorító illatát.
Ebben a boltban is, a pénztár közvetlen közelében, volt egy nagyobb asztal, ahol az újdonságok felirat mellett mutatták be a hónap legfrissebb alkotásait. Tekintetemmel gyorsan végigpásztáztam a kínálatot, de csak annyira, hogy éppen áttekintést nyerjek. És ekkor megpillantottam a kincset. Borítóján egy észak-indiai, pandzsábi ruhában álldogáló lány, a háttérben pedig a lélegzetelállító Tádzs Mahal ködbe burkolódzó körvonalai. Különleges hangulat és hozzá a cím: Indiai hercegnő. Egy pillanat alatt rabul ejtett és nem volt kérdés, hogy ez a könyv nekem szól, rám vár. Közben pedig már a közelgő utazásra gondoltam, és arra, hogy milyen jó is lesz majd ezt a könyvet Indiában olvasgatni. Jelen esetben az sem jelentett akadályt, hogy cseh nyelven iródott, hiszen bőven lesz majd időm megbirkózni a szöveggel. Amúgy pedig hol lehetne nyugodtabban és kellemesebben Indiáról olvasni, mint Indiában az indaiak között? 🙂
És ez a szerelem első látásra könyv, ami magyarul “Indiai szenvedély” címen jelent meg, Javier Moro, egy Indiáért rajongó spanyol író lebilincselő írása. Az igaz történetre épülő regény alapjául egy szegény, fiatal spanyol táncosnő, Anita Delgado házasságtörténete szolgált, akibe egy pillanat alatt beleszeretett a dúsgazdag kapurthalai maharadzsa.
Azonban nem egy szokványos, romantikus lányregénybe illő történetről van szó – amilyenek a mai napig zsákszámra születnek Indiában – hanem inkább egy mélységesen őszinte korrajzról. A rendkívül érdekes történetben és választékos, élvezetes nyelven írt alkotásban egy olyan világ elevenedik meg, amilyennek a nyugatiak Indiát a mai napig képzelik: gazdagság, feudális szokások, pazar fogadások, zenanák titokzatos világa. A regényben erről is olvashatunk, ugyanakkor részletesen megismerhetjük egy trónörökös nevelésének nehézségeit, kelet és nyugat kulturális és értékrendbeli különbségeit, valamint tanúi lehetünk a jó hírnév és az évezredes hagyományok tusájának is. A britek és az indiai maharadzsák különleges egymásra utaltságáról ugyanúgy tudomást szerezhetünk, mint a dúsgazdag, az európai királyokkal is kapcsolatban lévő rádzsákról, a bolondos és sokszor szeszélyes, a nagyravágyó, de népük által imádott uralkodókról.
Olyan igazi keleti tündérmese, amelynek vége egyben a mai India megalakulásának története is. Csodálatos alkotás, amit többek között a maharadzsa unokájának visszaemlékezései, naplórészletek és Anita Delgado féltve őrzött családi fotóinak másolatai emelnek páratlanul izgalmas és értékes olvasmánnyá. Mintha csak egy könyvesboltban lennénk, olvassatok bele néhány mondat erejéig ebbe a regénybe, ízlelgessétek e világhírű alkotás magával ragadó hangulatát:
„De nehéz is titkot tartani… Anita nem szeret hazudni, ám belátja, hogy nem árulhatja el az igazat. Noha ég a vágytól, hogy mindent elmeséljen életéről, tudja, hogy hallgatnia kell. A maharadzsa óhaja. Talán ezért sem élvezte a hajóutat, mert ez a kötelező csend elszigetelte a többiektől. No de még ha beszélhetett volna is… Ugyan miként mondhatná el az igazat? Hogyan mesélhetné el, hogy azért utazik Indiába, hogy feleségül menjen egy királyhoz? Hogyan mondhatná el, hogy a messzi Kapurthala államban épp uralkodónőnek kijáró pompával várják? Tizenhét évesen egy olyan országnak lesz a királynéja, amelyet még csak nem is ismer… Nem, ezt nem lehet csak így elmondani, az első kíváncsiskodónak. Igaza van a maharadzsának: oly valószínűtlen ez a történet, hogy jobb hallgatni róla. Olyan hihetetlen, hogy Anita sem hiszi el. Olykor úgy érzi, álmodik. Három év alatt úgy megváltozott az élete, mintha az egészet könyvben olvasná.”
( Javier Moro: Indiai szenvedély, 14. oldal. Cartaphilus Könyvkiadó, Budapest 2012).
Számomra az “Indiai szenvedély” egy olyan nagybetűs indiai könyv, amit minden India-rajongónak szívből ajánlok elolvasásra. Leírhatatlan olvasmányélményt nyújt, és mire a végére értek, hozzám hasonlóan talán ti is fátyolos szemmel olvassátok majd az utolsó mondatokat. Talán még meg is sirattok egy olyan világot, ami többségében ma már csak az emberek képzeletében él. De ha eljuttok Indiába, sokszor és számos helyen eszetekbe jut majd ez a maga nemében egyedülálló kapurthalai történet, mert a megkopott falak között, az apró részletek ezrei a mai napig is erről, India történetének egyik meghatározó, dicsőséges korszakáról mesélnek.
Irány India! Varázsszőnyeg nélkül, a képzelet szárnyán 🙂 Kellemes utazást, jó olvasást! 🙂 🙂 🙂
Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.
A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról
Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.
Álom és valóság - indiai történetek Anita Delgado élmény házasság igaz történet Kapurtala könyvajánló maharadzsa regény
Mesélj nekem Indiáról... 