Amikor egy híd a szívünkkel együtt lüktet

Ha fel kellene sorolni szívünknek kedves indiai helyeket, akkor Kalkutta biztosan az elsők között foglalna helyet. Páratlan hangulatú keleti nagyváros, amely naponta más és más arcát mutatja, a temérdek látványosság pedig szinte elkápráztatja az idelátogatót. Érkezzünk vonattal, busszal vagy akár repülőgéppel, Kalkutta egyik méltóságteljes jelképét lehetetlenség kihagyni, ugyanis általa vezet az út a város szívébe. Ez a látványos szimbólum a Howrah-híd: pontosabban fogalmazva a Hoogly folyót átszelő, csaknem 27 000 tonna acélból épített, hivatalosan a Rabindra Setu nevet viselő építészeti remekmű. Egy acélszépség, amely egyben talán a világ egyik legforgalmasabb hídja is. A Howrah egész Indiában egy olyan fogalom, amit mindenki ismer, amit mindenki legalább egyszer az életben látni szeretne

A légies megjelenésű híd hat széles sávját a teherautók, buszok, személyautók, robogók véget nem érő áradata uralja kora reggeltől késő estig. A napi forgalom állítólag 100 000 jármű és 150 000 járókelő. Az óriási igénybevétel miatt a híd szinte lüktetve reng, úgy átveszi az áthaladó forgalom ritmusát. A perzselő hőség pedig a híd vasszerkezetét annyira kitágítja, hogy a híd nappal másfél méterrel hosszabb, mint éjjel. A gyalogos részen is megállás nélkül, hasonló iramban vonul az embertömeg. Közöttük cikázva haladnak a gyorsléptű kulik (hordárok), fejükön textillel letakart nehéz, hatalmas bálákkal, vagy akár egy méter magas kosarakkal. Ezek az óriási kosarak sokszor virágokkal vannak teli, ugyanis közvetlenül a Howrah híd lábánál található Kalkutta egy másik kihagyhatatlan nevezetessége, a híres virágpiac. De itt már jártunk. Emlékeztek rá? 🙂

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Úton-útfélen

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: