Március közepén járunk, és ilyenkor még ha hűvösek is a reggelek, már tudjuk, hogy a télnek csakhamar búcsút inthetünk. Érkezik a tavasz, éled a természet, képzeletbeli ajtónkon már kopogtat a kikelet. Szélesre tárjuk ablakainkat, élvezzük, hogy simogatnak a nap sugarai, és hagyjuk, hogy egy óvatlan pillanatban huncut szeplőket csókoljanak arcunkra.

A varázslatos tavaszi ébredés Indiában is megtapasztalható. És legalább olyannyira magával ragadó, élettel teli és reményteljes, mint itthon. Színek, fények, illatok, gondtalan pillanatok. És ott van az az érzés is, hogy tavasszal minden megvalósítható, semmi sem lehetetlen 🙂

Kedvelem az év ezen időszakát. Ilyenkor tavasszal gyakran eszembe jut, amikor egy március eleji délelőttön jobb dolgunk nem lévén, ráérősen múlattuk az időt a Gangesz partján. Miközben a lágy tavaszi zefír gyengéden simogatta arcunkat, érdeklődve figyeltük a pillangók játékos táncát. Valójában nem történt semmi, de mégis úgy éreztük, hogy a boldogság tenyerén üldögélünk. Aztán ebbe a kellemes kikeleti hangulatba frissen mosott ruhák illatát hozta a meleg szél. Beleszippantottunk a mosószappan-érintette levegőbe, és szinte egyszerre jutottak eszünkbe Bombay-i kedves ismerőseink és az ugyancsak Bombay-ben található világhírű Mahalaxmi dhóbi ghát. Igen, a dhóbik, ahogy India-szerte a mosóembereket nevezik.

A dhóbik ikonikus alakjai az indiai társadalomnak. Nekik köszönhető, hogy az indusok évszaktól és időjárástól függetlenül minden reggel tiszta ruhát ölthetnek magukra. A dhóbik már kora hajnalban térdig állnak a folyóban, és ezekben az alkalmi szabadtéri mosodákban egy lapos, téglalap alakú mosókőhöz csapkodva tisztítják a mosószappan fehér habjában úszó mosnivalót. A ritmikus sulykolástól szinte zeng az egész folyópart. Mintha minden csapással az égiektől azt kérdeznék, vajon mivel érdemelték ki ezt a nehéz sorsot. Aztán amikor a nehéz munka véget ér, a dhóbik a patyolattisztára mosott ruhákat, lepedőket, kaftánokat és szárikat a folyópartra vagy a felforrósodott rakpartra szépen kiteregetik, hogy azokat a tavaszi nap szomjas sugarai pillanatok alatt megszárítsák. Míg a ruhaneműk száradnak, van egy kis idő pihenésre, beszélgetésre, teára. Nem telik el egy, másfél óra, és a perzselő napon a ruhák már szárazak. Véget ér a pihenőidő, folytatódik a munka, de a vasalás és a házhoz szállítás már lényegesen kellemesebb, kényelmesebb tevékenység.

A szabadtéri mosoda egyik különleges változata a Bombay-i Mahalaxmi dhóbi ghát. Ugyanis Bombay-ben a mosóemberek nem a folyóban, hanem a felhőkarcolók árnyékában, pár percnyi járásra a híres Mahalaxmi lóversenypályától – ahová a Bombay-i milliárdosok magánhelikopteren érkeznek – alig egy hektárnyi területen dolgoznak. Apró betonmedencékben állnak, és két kezük erejével mossák tisztára Bombay szennyesét. Itt tisztítják a szállodák, kórházak, éttermek mosnivalóját, és a magánemberek tisztításra váró ruhadarabjait is.

A dhóbik közössége rendkívül zárt világ, ahová a kíváncsi szemek csak egy apró résen át kukucskálhatnak be, így csíphetnek el néhány pillanatot. Aztán valami csoda folytán vannak, akiknek megadatik, hogy mégis láthatják azt, ami mások számára hétpecsétes titok. Egyszer majd erről is mesélek, mert MacW-nak köszönhetően a Bombay-i dhóbi gháton ezekkel a csupaszív és végtelenül szorgalmas emberekkel csodálatos heteket tölthettünk el. És azt hiszem, ott és akkor történt meg az első nagy találkozásom szeretett Indiánkkal ❤️ 

A hangulatos és színpompás fotókért most is hálás köszönettel tartozom udvari fotósomnak MacW-nak ❤️❤️❤️

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Keresés

Keresés

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Úton-útfélen Bombay dhóbik hagyomány hely mosóemberek Szilvia tiszta ruha városi mosoda