Ha Indiát egyetlen virággal kellene jellemezni, akkor mi nem a pompás rózsát vagy a bódító illatú jázmint, de nem is India nemzeti virágát, a termékenységet, gazdagságot, tudást és megvilágosodást jelképező lótuszt választanánk, hanem inkább egy szerény, hétköznapi növényt. Ugyanis nekünk Indiát elsősorban a „genda” vagy angolul a marigold, egy élénk színű, elegáns formájú, délceg termetű sárga és narancssárga színekben pompázó virág jelenti.

Habár a virág az egész országban jól ismert, nem őshonos indiai növényről van szó. Csupán néhány száz éve termesztik Indiában és eredetileg Közép-Amerikából, Mexikóból került Észak-Indiába. A hosszan virágzó, szárazságtűrő és betegségekkel szemben is ellenálló növény meghonosodásához nem kellett sok idő. Már a színe miatt is szinte azonnal megnyerte az indusok tetszését, és gyorsan felváltotta a korábban termesztett körömvirágot. Ezt a cseppet sem illatos növényt a találékony indusok egy pillanat alatt megkedvelték, és azonnal találtak neki helyet a hindu világban. Nem volt ez egyáltalán nehéz feladat, mert két olyan színben – napsárgában és narancssárgában – pompázik, amelynek a hinduk nagy jelentőséget tulajdonítanak.

A sárga szín a tudás, a tanulás színe és rendkívül jó hatással van a lélekre. A boldogságot, békét jelképezi és egyben a tavasz színe is. Sőt, Visnu isten ruhája is sárga, és a közkedvelt Krisna és Ganésa szintén sárga ruhát visel. A narancssárga pedig a tűz és a tűz általi megtisztulás szimbóluma. A szent emberek és az aszkéták színe, azoké, akik le tudtak mondani a földi élet örömeiről. Akik ezt a színt viselik, azok a fényt, az örök világosságot keresik.

Habár a genda más indiai növénnyel összehasonlítva nem egy legendákkal övezett virág, mégis nélküle Indiában egyetlen társadalmi vagy vallási esemény sem képzelhető el. Különösen Észak-Indiában óriási virágfüzérekbe fűzve vagy apró szirmokra szedve ugyanúgy helye van a hindu istenségek napi üdvözlésében, mint a pazar esküvőkön, a földi élet végét jelentő utolsó úton, vagy akár egy helyi fontos ember látogatásakor.

De a genda nemcsak díszít, hanem hasznos is. A forró indiai nyarat is jól viselő tartós virága mellett illóolaja kiváló gombaölő szer és rovarűző. A hagyományos orvoslásban a virág levét belsőleg vértisztításra használják, külsőleg pedig a növény frissen préselt leve a zúzódások gyógyulását segíti.

A genda nálunk büdöske vagy bársonyvirág (Tagetes) néven ismert. A vidék és a város egyik kedves virága, változatos formában, különböző nagyságban a mi éghajlatunkon is sikerrel termeszthető. Sőt, kezdő kertészeknek kifejezetten  ajánlott. Talajban, gondoskodásban egyáltalán nem igényes, legfeljebb az elnyílott virágokat érdemes folyamatosan leszedni, hogy a növényt így még gazdagabb virágzásra ösztönözzük. Ha ezt megtesszük, akkor kora nyártól késő őszig, gyakorlatilag a fagyok beálltáig folyamatosan virágzik, üde és eleven színfoltja lesz a kertünknek, erkélyünknek. És ha megkérdeznétek, hogy nekünk van-e ilyen virágunk? Akkor a válasz igen 🙂 Mi más is lehetne, hiszen a genda, a mi kedvenc virágunk.

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Keresés

Keresés

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Úton-útfélen bársonyvirág büdöske India színek jelentése szokások tagetes vallási jelkép virág