Míg a kor és az évek száma a nyugati emberek többségének számtalan gondokkal terhes órát okoz, addig Indiában ezzel vajmi keveset törődnek. Sőt, a jámbor indusoknak nemcsak a koruk nem központi kérdés, hanem egy olyan nagy napot, mint a születésnap, azt sem tartják sokra. A legtöbbjük valójában nem is tudja pontosan melyik napon született, így aztán Indiában nincs is hagyománya a színes lufiktól, hatalmas tortáktól, ajándékoktól túlzsúfolt nagy családi ünneplésnek. Legfeljebb, ha az ünnepelt megemlíti, akkor ahogy azt a filmekben, a turistáktól vagy nyugati ismerőseiktől látták, széles mosollyal és óvatos kézfogással elmormolnak egy udvarias „happy birthday” kívánságot.

Így hát nem is csoda, hogy Indiában még az olyan egyszerűnek tűnő kérdések is, mint a hány éves vagy, vagy mikor születtél, komoly fejtörést tudnak okozni. Egy pillanat alatt furcsa és megmosolyogtató helyzet alakulhat ki. Ők nem nagyon értik a kérdést, mi pedig értetlenkedve állunk a beszélgetés kellős közepén, s közben azon gondolkodunk, hogyan lehet olyan, hogy valaki azt sem tudja, melyik évben, melyik napon született. Végül az indusok, mivel a világért meg nem bántanának senkit, a nyugati ember lelke megnyugtatására mégis mondanak egy számot, hozzátéve a biztonság kedvéért, hogy TALÁN.

És ezt a talánt komolyan is gondolják, ugyanis az anyakönyvezés Indiában nem kifejezetten kötelező, így csak azok tudják születésük napját, akiket a hivataloknál bejelentettek, vagy akik kórházban születtek. Valójában ez sem százszázalékos, mert a napot is, sokszor kényük-kedvük szerint módosítják, illetve a kedvező csillagálláshoz igazítják.

Mindezek ismeretében, bár mi mindketten nyári gyerekek vagyunk, és többször voltunk nyáron Indiában, a születésnapunkat nem nagyon oldottuk. Úgymond inkább kerültük a felhajtást, így a külső szemlélő számára az a bizonyos nap semmiben sem volt különlegesebb, mint a tegnapi vagy a holnapi. Kivéve egyszer! Ha érdekel, elmesélem.

Egy augusztus végi reggelen, indulásra készen, valaki kopogtatott a szobánk ajtaján. Fura volt, el sem tudtuk képzelni mi történhetett, mert a helyiek sosem zavartak bennünket, inkább mindig türelmesen kivárták, hogy valamelyikünk megjelenjen a vendégház hatalmas teraszán.

Kinyitottam az ajtót, és nagy meglepetésemre a szállásadónk egyik alkalmazottja, kedves Golyó barátunk állt előttem. Golyó, az a tipikus indiai fiatalember, aki a szavakkal egyáltalán nem bánik szűkmarkúan, mindenről van véleménye, bármilyen, még a legbizalmasabb dolgokról is a legőszintébben tud mesélni. Csak egyetlen dolgot ne kérjen tőle az ember, mégpedig munkát. Abba ő, még mielőtt nekifogna, már bele is fárad. Nem szeret dolgozni, ezt a tevékenységet nem neki találták ki. De haragudni erre az eredeti figurára, széle-hossza egyforma csokoládébarna golyóra, nem lehet.

Szóval Golyó barátunk aznap izgatottan kopogtatott a szobánk ajtaján, mint kiderült, fontos üzenetet kellett átadnia. A szálló mélyen tisztelt tulajdonosának kérését tolmácsolta, és ő maga is a lelkünkre kötötte, hogy szokásunkkal ellentétben ma időben érjünk haza, mert a  tulajdonos fia a születésnapját fogja ünnepelni, amire a barátain túl a szálló vendégei és alkalmazottai is valamennyien hivatalosak. Természetesen megköszöntük a meghívást, pontosítottuk a részleteket ajándékozás és egyéb szokások kérdésében, és már csuktam is volna be az ajtót, amikor Golyó furán csillogó tekintettel, kissé félénken, de újból beszélni kezdett.

– Asszonyom, még egy apróság. Az én fiam is ma ünnepel, ha lehet, róla se feledkezzenek meg, kérem.

– Tényleg? – kérdeztem őszinte meglepetéssel és mosolyogni kezdtem.

– Valóban, asszonyom. Nem füllentek, tényleg így van, kérdezze meg a feleségemet is.

– Elhiszem. De nekem is van egy meglepetésem! Én is a mai napon születtem, persze jóval korábban, mint a fiúk.

Ekkor már mindketten hangosan nevettünk, és alig akartuk elhinni a hallottakat, mert ilyen bizony nem történik minden nap. A következő pillanatban pedig a mi szeretett Golyónk boldogan robogott elfele, az egész szállóban szétkürtölve, hogy micsoda szerencsés nap a mai, hárman is fogják a születésnapjukat ünnepelni… És valóban, azon az augusztus végi estén, három szülinapost ünnepeltek egy Gangesz-parti vendégházban jókedvvel, vidámsággal, mézédes keleti sütivel és díszes tortával.

Boldog születésnapot! Happy Birthday!

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Keresés

Keresés

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Álom és valóság - indiai történetek ünnep India születésnap Szilvia szokások