Azt hiszem, nincs is olyan dolog, ami Indiával kapcsolatban ne érdekelne Legyen az bármi – a sokszínű indiai konyha, az ünnepek és a szokások, a jóga, az ájurvéda vagy éppen a hindu filozófia – tudom, ha elindulok ezen az indiai úton, mindig izgalmas utazásra számíthatok. Ez a különleges felfedező út nemcsak egy más kultúra megismerésével gazdagít, hanem nem meglepő módon a sajátomat is megtanítja helyén kezelni. Arról nem is szólva, hogy mennyi mindent megtudok az emberről, az emberi lélekről, annak természetéről és legfőképpen saját magamról.

A kezdetek kezdetén Indiát én is úgy képzeltem, ahogyan azt sok más India-rajongó gondolja. Romantikus képzelgés volt, és ebből a csalóka ábrándból nálam sem hiányzott a Tádzs Mahál káprázatos épülete, az ízekben gazdag, fűszeres csípős ételek, a színpompás szárik, a mogul hercegnőként ragyogó indiai asszonyok, a hosszú szakállú hindu remeték és még sorolhatnám.

Sőt mi több. Úgy gondoltam, hogy az indiaiak többsége jógával kezdi a napot, hogy mindenki vegetáriánus, az alkohol és más kábító anyagok számukra teljességgel elképzelhetetlenek. Meggyőződésem volt, hogy az indusok játszi könnyedséggel veszik az élet kihívásait, mindig tudatosan döntenek és nem hagyják, hogy sorsukat az érzelmek végtelen örvényei befolyásolják. Aztán az évek múlásával, ahogy az ember egyre közelebb került az indiai mindennapokhoz, a gyermeki képzelgés utolsó foszlányai is elillantak, és egy egészen más világ nyílt meg előttem: szövevényes kapcsolatok, bonyolult alá- és fölérendeltségi viszonyok világa, ahol a hagyományos és a modern India, a vidék és a város, a régi idők értékrendje és a modernizmus naponta harcot vív egymással.

Ugyanis a 21. század Indiája megváltozott. A ráérős, jól szervezett és kiegyensúlyozott Indiából kemény világ lett. Nagyon. Különösen a fiatalok számára, akik elkerülnek a nagyvárosokba és próbálnak helyt állni a kusza, őrült tempóban változó, soha nem látott kihívásokkal és csábításokkal teli új világban.

Indiaiak millióit érinti ez az ámokfutás. Éppen ezért nem is csoda, hogy ez a sokszor teljesíthetetlen elvárásokkal felcicomázott világ, ahol a legvadabb dzsungel törvényei érvényesülnek, számos modern indiai szerzőt, többek között Aravind Adigát is írásra ihletett. Ő egyike azon indiai születésű kortárs íróknak, aki a helyi viszonyokat nagyon jól ismeri, ezért bátran, egészséges kritikával és igencsak provokatív módon eleveníti meg a mai India cseppet sem finomkodó világát. A taxisok, a nemzetközi call-centrumok fiatal dolgozói, az Amerikából visszatért tanult indiaiak, a vidék teljhatalmú urai, az újgazdagok, az elvakultan kapzsi családtagok, valamennyien a 21. század Indiájának tipikus szereplői, akik Adiga világhírű alkotásából, A Fehér Tigris levélregényéből sem hiányoznak. És miről is szól ez az alig 300 oldalas könyv? Elmondom, de a poént még véletlenül sem lövöm le, ígérem.

A regény főhőse a békés Balrám. Egy vidéki fiatalember, aki sok más kortársához hasonlóan felkerül Delhibe, azzal a céllal, hogy munkát vállaljon és ezzel megélhetést biztosítson népes családjának. Faluja uraitól azonban nem szabadul, ők egész szolgai élettörténetét végigkísérik. Először munkát szereznek neki, majd számtalan megalázó élethelyzet után egy szörnyűséges tett elkövetésére késztetik. Miközben Balrám megéli a szolgaság keserű pillanatait, gyorsan rájön, hogy ebben a világban pénzzel mindent el lehet intézni. Kitör a “tyúkketrecből”, mindent elér és végre szabad lesz. Bár tette és származása megpecsételhette volna sorsát, de helyette Balrámból sikeres vállalkozó lesz …

Kedvcsináló a regényből:

“Tudja, ez az ország a nagyság napjaiban, amikor a leggazdagabb nemzet volt a földön, állatkertre hasonlított. Tiszta, gondozott, rendezett állatkertre. Mindenki a helyén, mindenki boldog. Aranyművesek itt. Tehéncsordák ott. Földesurak amott. A Halváí nevű ember édességet készített. A tehénpásztor a tehenekre vigyázott. Az érinthetetlen ürüléket takarított. A földesurak kedvesen bántak a jobbágyaikkal. A nők fátyollal takarták el fejüket, és a földre sütötték szemüket, amikor idegen férfiakkal beszéltek. Aztán hála annak a sok delhi politikusnak, 1947. augusztus 15-én – amikor a britek távoztak – hagyták kinyílni a ketreceket; mire az állatok megtámadták és széttépték egymást, és a dzsungel törvényei vették át az állatkerti törvények helyét. Akik a legvadabbak és legéhesebbek voltak, azok mindenki mást felfaltak, és nagy pocakot eresztettek. Már csak ez számított, a pocak mérete. Mindegy, hogy az ember nő volt, muzulmán vagy érinthetetlen: a pocakosok fölemelkedhettek. Apám apja nyilván igazi Halváí volt, édességkészítő, de amikor apám megörökölte az üzletét, egy másik kaszt tagja nyilván ellopta tőle a rendőrség segítségével. Apámnak nem volt pocakja, hogy harcoljon. Ezért bukott le egészen a sárig, a riksakuli szintjére. Ezért fosztottam meg attól a sorstól, hogy kövér, hamvas bőrű és mosolygós legyek. Összefoglalva: régen ezer kaszt és sors volt Indiában. Manapság csak két kaszt van: a Nagy Pocakosoké és a Kis Pocakosoké. És csak két sors: felfalni – vagy felfalatni.”

Aravind Adiga: A Fehér Tigris, 63. oldal

Ha kedvelitek az elgondolkodtató, meghökkentő, kritikusan őszinte, és a valós élettől sem idegen indiai történeteket, olvassátok el ezt a regényt. Különleges olvasmányélményben lesz részetek. Kellemes olvasást, és jó utat a modern India világába!

A könyv a Cartaphilus kiadó jóvoltából 2008-ban jelent meg. A kiváló fordítást Greskovits Endrének köszönhetjük. Bár saját példányomat on-line szereztem be, a helyi könyvesboltokban, antikváriumokban, könyvtárakban is biztosan ráleltek. Sőt, még a mozgóképek kedvelői sem maradnak le az élményről, ugyanis a regényből idén film készült. Hát igen, a A Fehér Tigris egy igazán sikeres alkotás.

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Álom és valóság - indiai történetek élmény Bombay Delhi könyvajánló Modern India regény történet