Rózsakert a pálmafák árnyékában

Ha Indiára gondolunk, akkor első nekifutásra általában a fülledt levegőjű, poros, zajos, zsúfolt és lelakott városok jutnak az eszünkbe. Ez általában így is van. De még egy olyan többmilliós városban is mint például Kalkutta, elég egy kicsit figyelmesebben sétálni, és ez a klisészerű megállapítás máris megcáfolható. Nyitott szemmel járva számtalan, gyönyörű koloniális stílusban épült ház, régi időket idéző palota és rengeteg park tárul a szemünk elé. Ezek a kiterjedt, nagyméretű parkok különlegesen fontos szerepet töltenek be a kalkuttaiak életében, hiszen Nyugat-Bengál fővárosában több mint 200 kisebb-nagyobb zöld terület biztosítja a szabadidő kellemes eltöltését. Van itt állatkert, sőt, még trópusi növényeket bemutató botanikus kert is.

Kalkutta leghíresebb és legnagyobb parkja, a megközelítőleg 400 hektáron elterülő Maidan, késő délutánonként megtelik krikettező vagy focizó diákokkal, sétáló felnőttekkel. Kijön ide az is, aki csak a gyepre telepedve szeretné elolvasni az aznapi újságot, meginna egy jó teát a barátaival vagy csak szabadon beszélgetne valakivel. A park körül pedig angol mintára, a régi idők maradványaiként különböző klubok találhatók. Olyan igazi arisztokrata magánklubok, ahová idegenek csak ajánlással léphetnek be.

Amikor szeretnénk a város zajától egy kicsit megpihenni, vagy ha ismerőseinkkel szeretnénk találkozni, akkor mi is szívesen járunk ebbe a parkba. Különösen kellemes itt kora este. Ilyenkor mi is leülünk a fűbe, vagy csak sétálunk kedvünkre körbe-körbe. Figyeljük a környéket, a helybelieket, közben nagyokat beszélgetünk.

Egy ilyen kellemes sétálgatás közben a park egy távoli szegletében, a hatalmas pálmafák tövében, az idegen szemektől elzárt angol típusú klub udvarán egy hatalmas sátort fedeztünk fel. Közelebb mentünk, hogy megnézzük és megtudjuk, ugyan mi okból áll itt ez a szokatlan, a hely szelleméhez egyáltalán nem illő építmény. Alig értünk a klub határát jelző kerítésig, a személyzet azonnal észrevett bennünket. De ahelyett, hogy ellentmondtást nem tűrően felszólítottak volna, hogy a klub szabályzata szerint idegeneknek tilos a belépés, széles mosollyal, szívélyesen invitáltak befele. Nem tagadjuk, meglepődtünk. Aztán némi gondolkodás után, kicsit félszegen, de elfogadtuk a meghívást. A szigorú tekintetű, díszes egyenruhát viselő őr udvariasan elköszönt, mi pedig követtük a hófehér uniformisba öltözött, turbánt viselő másik férfit. A személyzet az előírásoknak megfelelően  bejelentette a külföldi látogatókat a klub titkárának és ezzel egy teljesen más világ ajtaja nyiílt meg előttünk 🙂 🙂 🙂

A hatalmas pálmafák és méltóságteljes fikuszok tövében, egy kellemes vidéki lugas hangulatát idéző udvaron azon a napon is egy szokásos kisebbfajta kerti összejövetelt tartottak. Az árnyékos, védett és rendkívül jó klímájú helyen sok-sok kerti szék, asztal, sürgő-forgó szolgák, mintha csak a Brit-India korába repültünk volna vissza. Eleven életet élt a klub, javában zajlott a színes, társasági élet. Öltönyös indiaiak, komoly férfiak, elegáns, de sötétebb színekbe öltözött nők. Barátok és üzlettársak, jogászok és bírók, újságírók és művészek, régi és új ismerősök. Kezükben jó angol szokás szerint jéggel hűtött whisky, az asztalokon szamószák, uborkás szendvicsek, hagymaropogósok sorakoztak ínycsiklandó harapnivalóként. A vendégek mosolyogtak, nevetgéltek, láthatóan nagyon kellemes hangulatban élvezték egymás társaságát. Mi pedig helyet foglaltunk a vendégeknek fenntartott asztalnál, miközben a szolga a külföldi látogatókat megillető vendégszeretettel gondoskodott rólunk: készségesen kínált étellel, itallal mindaddig, amíg meg nem jelent egy idősebb indiai férfi. Széles mosollyal, kezét nyújtva közeledett felénk, és mi azonnal tudtuk, viselkedéséből, kisugárzásából, hogy csakis ő lehet a klub mélyen tisztelt titkára. Udvariasan bemutatkoztunk, majd beszélgetni kezdtünk: Európáról, egyetemi tanulmányainkról, indiai utazásaikról, fotózásról, kiállításokról. Múltak a percek, a férfiak ráérősen szivarra gyújtottak és egy fél órán belül már helye sem volt a tartózkodó modornak, kellemes baráti beszélgetés kellős közepén érezhettük magunkat 🙂 🙂 🙂

A klubhoz az udvaron túl pálmafákkal  övezett kert is tartozott. Szépen gondozott angolpázsittal, munkáját mesteri szinten művelő kertésszel és szolgák egész hadával. A kert tövében pedig, pontosabban a nagy sátor mellett – ami miatt néhány órával ezelőtt a klubhoz közeledtünk –  legalább ötven, kisméretű agyagcserepekbe ültetett, de csaknem kétméteres rózsafák sorakoztak. A hatalmas rózsabokrok szinte versengve büszkélkedtek színpompás virágaikkal. Mi pedig csak ámultunk és bámultunk, gyermeki módon csodálkozva kapkodtuk tekintetünket egyik virágról a másikra. És azok a lágy, finom illatok 🙂 Nem tudtunk betelni az élménnyel: lila, rózsaszín, citromsárga virágok, milliónyi színárnyalatban pompázó szépségek, lágyan illatozó elegáns rózsafejek, büszke rózsafák és készséges kísérőnk személyesen a klub titkára, aki egy személyben a Kalkuttai Rózsaklub titkára is volt. Talpig úriember, a Brit-India világának őrzője, rózsanemesítő, a királyi növény termesztésének népszerűsítője. Maga is gyakorló rózsatermesztő, büszkeségei hosszú évek óta Kalkutta belvárosában, többemeletes koloniális háza óriási tetőteraszán növekednek. A virágbaborult szépséges rózsafákat évente egyszer – kizárólag a magánkiállítás miatt – nem kis szervezést igényelve furgonokkal szállítják a klubba, hogy Kalkutta arrahivatott lakosainak is megmutathassák a természet illatos csodáit, a virágok királynőit 🙂

Mert hiszitek vagy sem, Kalkutta legszebb rózsáinak magánkiállítására csöppentünk, ahol nemcsak a lélegzetelállító szépséges rózsafajtákat láthattuk a maguk életnagyságában, hanem egy hamisítatlan angol típusú klub délutánjának hangulatát is megtapasztalhattuk  🙂 🙂 🙂

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Álom és valóság - indiai történetek Úton-útfélen

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: