Amikor Indiában vagyunk, nemcsak indiaiakkal találkozunk, hanem a világ számtalan országából érkező fiatalabb és idősebb utazóval is. Ha úgy adódik, szóba elegyedünk, a teraszon üldögélve sok mindenről beszélgetünk. Ilyenkor megelevenednek a mi régi emlékeink is, eszünkbe jut milyen volt az, amikor sok-sok évvel ezelőtt életünkben először Indiába, pontosabban Dél-Indiába utaztunk.

De ebben a rendhagyó bejegyzésben most nem mi mesélünk Indiáról, hanem Tibor, blogunk egyik kedves olvasója, aki életében most először utazott el Indiába, és hozzánk hasonlóan ezt az ismerkedést éppen Dél-Indiával kezdte. Hogyan lett az álomból valóság? Milyen volt Tibor első indiai útja? Mindezt és még sok mást megtudhattok az alábbi riportból. Fogadjátok szeretettel!

Sokunk számára India egyenlő egy csodával. Szívesen ellátogatnánk ebbe az országba és saját bőrünkön is megtapasztalnánk például azt a híres keleti nyugalmat. Hogyan volt ez a te esetedben? Indiába utazásod egy megvalósult régi álom, vagy inkább egy hirtelen ötlet eredménye? India mindig is szerepelt a bakancslistámon, évek óta készültem, hogy majd egyszer oda is ellátogatok. De aztán újból és újból félretettem az ötletet és mentem máshová: az Emírségekbe, Jordániába, Nyugat-Afrikába. Aztán tavaly augusztusban úgy éreztem, ha most nem megyek el, akkor soha, és amint ezt így magamnak megfogalmaztam, akkor már tudtam, hogy elérkezett az én időm, India vár. Nekem oda el kell mennem. És sikerült kilépni a komfortzónámból is 🙂 Közel 7 ezer kilométer! 11 órányi repülőút a Qatar Airways járatain! Budapest – Doha – Thiruvananthapuram! Irány India!

Szegénység, ismeretlen kultúra, távolság, betegségek. Ismerőseid, családod biztosan téged is ilyenekkel riogatott. Ilyenkor a menni vagy maradni kérdése napi szinten foglalkoztatja az embert, és a bizonytalanság nehéz gondolatai téged sem kerülhettek el. Igen, főleg amikor a hírekben hallanak ezt-azt. Akkor aztán nincs megállás, mindenki mondja a magáét. Ha rájuk hallgattam volna, akkor az elmúlt 21 évben soha nem mentem volna sehová. Meghallgatom mindenki véleményét, aztán megyek az utamon és úgy, ahogy azt jónak látom. Amint megvan a repülőjegy, onnantól kezdve nincs bizonytalanság, nincs félsz, a maradni gondolata pedig fel sem merül bennem. Csak menni, látni, tapasztalni 🙂

Dél-Indiában töltöttél pár hetet. Hogyan kezdted az út szervezését? Teljesen egyedül intéztél mindent, vagy barátok, esetleg utazási iroda segítségét is igénybe vetted? Mesélj kérlek egy kicsit ezekről az előkészületekről! Pontosan 23 napot töltöttem Dél-Indiában, Kerala államban.  Mivel nyolcadik éve már csak egyedül utazom, az utaimat is egyedül tervezem. Csupán a repülőjegy foglalásakor veszem igénybe utazási iroda segítségét. Van egy utazási iroda, akivel már 18 éve nagyon jó az együttműködés. A legnagyobb segítséget azonban ma már az internet nyújtja. Igaz, sok időt kell rá szánni, de megéri. Például repülőjegy vásárlásakor egy-egy jó akcióval több tízezer forintot lehet megspórolni. A többi dologhoz pedig nagyon sok fórumon, blogon lehet hasznos infókat, jó ötleteket begyűjteni.

Ami még nagyon fontos nekem egy utazásban, hogy legyen tenger, talán ezért is esett a választásom Indián belül éppen a trópusi Keralára. Imádom a tengert. Ha nem vagyok úton, akkor a tengerparton vagyok és órákig képes vagyok csak ülni a parton, nézni előre, csodálni a végtelen kékséget. Dél-Indiában sem volt ez másképp, a napjaimat a tengernél kezdtem és ott is fejeztem be. Amint megérkezem egy országba, a hátizsákot bevágom a szobába és irány a tenger. Amikor eljövök egy országból, a repülőtérre indulás előtt még egy pillantást vetek a tengerre, nálam ez már szinte szertartásszerű elköszönés a nagy víztől 🙂

Ilyen nagy út előtt az ember például élménybeszámolók olvasásával igyekszik ráérezni a kiválasztott országra, a kultúrára. Tervez, álmodik, aztán megérkezik Indiába. Milyen volt az a bizonyos első pillanat? Olyan volt, ahogy lelked mélyén elképzelted? Felkészülős fajta vagyok. Mire útnak indulok, sokszor többet tudok egy országról mint a helyi átlagember. És az első benyomások? Indiába hajnal 3-kor érkeztem meg. Kiléptem a repülőtérről, fülledt, trópusi meleg fogadott. A repülőtér előtt több száz ember várta a hozzátartozóját: ültek, álltak, feküdtek, ettek, ittak. Mivel ilyen korán még nem közlekednek a buszok, nem volt járat amivel továbbmehettem volna, én is leültem közéjük, nem gondoltam semmire, csak néztem hogyan múlatják az időt. Ahogy ott ültem, azt hiszem, az volt az a pillanat. Akkor már éreztem, tudtam, hogy jó helyre kerültem.

India déli részében utazgattál, ahol a lakosság túlnyomó többsége vegetáriánus. Meglepetés volt? Hogy állsz a húsmentes ételekkel, egyáltalán az erőteljes fűszeres ízekkel? Nem vagyok vegetáriánus, de a húsevést itthon sem viszem túlzásba, így 23 napig nem is hiányzott. Amúgy pedig nagyon finom húsmentes ételeket ettem. A fűszerezéssel azért nem volt gondom, mert évek óta főzök indiai ételeket. Az indiai konyha, az indiai fűszervilág egyáltalán nem ismeretlen számomra. Úton-útfélen figyeltem, hogyan készítik a finomabbnál finomabb fogásokat. Néhány utcai szakácstól nagyon jó ötleteket sikerült ellesnem és reményeim szerint ezeket majd itthon is alkalmazom.

Néhány hete már otthon vagy, számtalan élménnyel gazdagodtál, sokáig tart míg sikerül mindent feldolgozni. De biztosan van olyan pillanat, amire évek múltán is szívesen emlékszel majd, amitől boldogság tölt el. Nem tudnék csak egyetlen egyet kiemelni. Nekem az egész Indiában töltött idő egy hatalmas nagy élmény volt. Annyi mindent láttam, tapasztaltam, de valóban sok minden csak hosszú idő után lassan kerül a helyére a fejemben. India annyira más világ, hogy tényleg időre van szükség, hogy az ember a látottakat feldolgozza, megértse.

India az ellentétek országa, ahol nem csak jó dolgok történnek. Tapasztaltál valami kellemetlen dolgot? Milyen jó tanáccsal látnád el az Indiába először utazót? Az egyetlen kellemetlen dolog az volt, hogy letelt a 23 nap és haza kellett jönni 🙂 Ezen kívül semmi kellemetlenség nem ért. Nem laktam díszes tengerparti turistaparadicsomban, hanem a helyiek között egy kis resortban, és így elérhető távolságban volt a mindennapok Indiája. Velük utaztam a helyi buszon, vonaton. Ha eltévedtem, készségesen segítettek. Csak jót tudok mondani  róluk. Saját tapasztalatból nem tudom elégszer ismételni, hogy Indiába akkor kell menni, amikor az ember úgy érzi, India hívja. Belsőleg kell rá megérni. Nálam ez hosszú évek után tavaly augusztusban érkezett el. És mindent el kell fogadni olyannak amilyen és hagyjuk, hadd sodorjon az ár. Ilyenkor India egy semmi máshoz nem hasonlítható fantasztikus világ 🙂

India óriási élmény mindenkinek és akarva-akaratlanul kihat az életünkre. Téged mennyire változtatott meg ez az út, illetve közhellyel élve más ember lettél amióta Indiából hazajöttél? Én inkább úgy mondanám, hogy hoztam  haza magammal valamit az indiai életérzésből, amit majd megpróbálok a szürke, egyhangú hétköznapokban is alkalmazni. Erre az indiai életmódra az első percben ráéreztem. Ízlettek az ételeik. Bejött ahogy élnek, megfogott a mindenhol tapasztalható derű, nyugalom és a türelem. Ahogy megérkeztem, mintha hazaértem volna, szinte “indiainak” éreztem magam. Megtanultam néhány jógatechnikát, a jógalégzés alapjait is. És hoztam sok-sok füstölőt, hogy itthon is Indiában érezhessem magam. Talán egyszerűbb dolgom volt, mert amúgy sem szeretem a kitaposott utat járni, ha például valami kötelező látnivaló, akkor én azt valószínűleg nem nézem meg. Elsősorban a helyiek élete érdekel, látni, egy picit részt venni a mindennapjaikban. Keralában hacsak tehettem, lejártam a tengerpartra, a halászokhoz. Ha kellett, szívesen segítettem, húztuk együtt a hálót kifelé. Nagyon szép élmény volt 🙂

Búcsúzni kellene, pedig órákig faggatnálak még. Egy kérdést azonban még fel kell tennem, mégpedig, hogy lesz-e következő indiai utazás? Ha igen, akkor mikor? Mit szeretnél még Indiából látni, megtapasztalni? Hosszú távon tervezek Indiával, hatalmas ország, én pedig minél többet szeretnék belőle látni. Repülőjegyem még nincs, de azt már most tudom, hogy Váránaszíban és Munnarban a teaültetvényeken szeretnék néhány napot eltölteni. De azt sem tartom kizártnak, hogy önkéntesként valami munkát vállaljak Indiában, majd egyszer valamikor, ha India is úgy akarja 🙂

*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***

KÖSZÖNJÜK A KELLEMES BESZÉLGETÉST!!! 🙂

*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***

Megjegyzés: A fotók Tibor saját fotói.

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Keresés

Keresés

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Úton-útfélen élmény első India ilyennek láttam interjú olvasó vendég