Ki korán kel, aranyat lel. Indiában is.

Aki már rótta kora reggel, közvetlenül napkelte után az indiai utcákat, az biztosan tudja, hogy ilyenkor egészen más arcát mutatja az amúgy nyüzsgő keleti világ.  Az éjszaka sötétje már a tegnapé, a reggel pedig a nyugalom vékony fátylaként borítja a vidéket. Időnk pedig? Mint a tenger! Beleszippantunk a friss levegőbe, és az új nap reményében erővel, energiával töltődünk fel. Újra hisszük a sikert, a boldogságot, a jót. Ráadásul ebben a napszakban semmi máshoz nem hasonlítható az illatok tisztasága, a fények tökéletessége, a színek kifinomultsága. Még az emberek kisugárzása is teljesen más. A fotósoknak pedig ez az időszak a legszebbek egyike, ez az alkotás aranykora.

Így az én udvari fotósom is, semmi pénzért nem hagyná ki a napnak ezen termékeny szakát. Pillanatok alatt útra kész és már indul is a hőn áhított körútra. Ezeken az utakon én általában nem veszek részt, de ha valamilyen okból kifolyólag mégis vele tartok, akkor a nap végén azért csendesen megjegyzem, hogy nem volt hiábavaló a korai kelés. Megérte. Mert mindig annyi minden újat láthatok, felfedezhetek, megfigyelhetek. Olyan dolgokat is, amire még véletlenül sem gondolok. Ha érdekel, mesélek egy ilyen reggelről.

Szóval az úgy volt, hogy egy ilyen alkotó reggeli sétánk alkalmával Deepak bátyjával, Radzsuval találkoztunk. Tudjátok, annak a Deepaknak a testvérével, aki Ganésáról, az elefántfejű istenségről is annyi minden szépet mesélt.

– Namaszté! – köszöntöttük régi kedves ismerősünket tiszteletteljesen. Hová, hová ilyen korán reggel? Ilyen korán kezded a napot?

– Namaszté! – fogadta üdvözletünket mosolygósan. Az én napomra gondolsz?

– Igen, természetesen.

– Hahaha – nevetett egy jóízűt. Egyáltalán nem korai ez nekem. Ma is a szokásos időben, hajnali fél négykor ébredtem.

– Fél négykor? – kérdeztük, mint aki nem akar hinni a fülének.

– Persze, fél négykor. Mi hinduk szeretünk korán kelni. Ünnepnap, hétköznap, én mindig hajnalban ébredek. Ilyenkor a legjobb. Ilyenkor legtisztább a levegő, legerősebb az életenergia. Mi így szoktuk. Szüleinktől, nagyszüleinktől így tanultuk. Ma is így ébredtem. Lassan felkeltem a fekhelyemről, megittam egy pohár langyos vizet. Csak azért, hogy könnyebben menjen az ürítés. Majd megmostam az arcom, fogaim, a nyelvemet is megtisztítottam. Szezámolajat cseppentettem az orromba, ezzel élénkítem a szaglásom. Olajjal megmasszíroztam a kezem, lábam, ez jót tesz a keringésemnek. Ezután néhány egyszerű jógagyakorlat következett, majd a reggeli tisztálkodás. Mert mi hinduk a napot csak tisztán kezdhetjük. Aztán felvettem egy tiszta és kényelmes ruhát, és irány a mandír (hindu templom). Imádkoztam, meditáltam egy kicsit, és egyben a reggeli sétát is letudtam. Most pedig itt vagyok veletek. Aztán megreggelizek és indulhat a nap.

Miközben mindezt felsorolta, szinte sugárzott a szeme. Annyi energiája volt, hogy nyugodtan osztogathatta volna. Mi pedig hallgattuk érdeklődve, hiszen ilyenről, ilyen fegyelmezett életvitelről eddig még nem hallottunk. Igaz, nem is nagyon gondolkodtunk ilyenen, vagy ha igen, akkor legfeljebb úgy képzeltük, hogy drága indusaink csak kipattannak az ágyból, álmosan elkortyolnak egy pohár tejes teát és a következő pillanatban fejest is ugornak a munkába. Lehet, ilyenek is vannak, de aki olyan tudatosan él, mint a mi Radzsu barátunk, annak India ősi tanításai, ma is követendő példaként szolgálnak.

Ugyanis az ájurvéda tanításai szerint nemcsak a korai ébredés, hanem a természet ciklusához igazodó napi rutin – a dinacsarja – is rendkívül fontos, hiszen ez ad keretet a napnak. Rend a lelke mindennek alapon, nem kényünk-kedvünk szerint cselekszünk, ébredünk, eszünk, pihenünk, dolgozunk, hanem a természettel összhangban. Egyfajta fegyelem ez a test és az elme számára. Évezredes és jól működő rendszer, ami által még a velünk született erőt és intelligenciát is növelhetjük, erősíthetjük és a mérgektől megtisztíthatjuk testünket, stabilizálhatjuk érzelmeiket, helyreállíthatjuk belső egyensúlyunkat, erősíthetjük az immunrendszerünket is. Testünk és lelkünk is hálás lesz érte. A kialvatlanság, a végtelen fáradtság helyett, frissítő, fiatalos lendülettel indíthatjuk a napot, sikeresen vehetjük a mindennapi akadályokat. Mert Indiában úgy tartják, „Early to bed and early to rise, makes a man healthy, wealthy and wise”, avagy ahogy a mi bölcs öregjeink tartották: ki korán kel, aranyat lel.

A korán fekvés és korán kelés – egészség, gazdagság, bölcsesség.

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Úton-útfélen

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: