Valamikor egyszer Srí Lankán, Ceylon szigetén is jártunk. Felmentünk a hegyekbe, nagyokat gyalogoltunk az őserdőben, megnéztük a teaültetvényeket, csodáltuk a világítótornyos tengerparti naplementéket. Lassan, komótosan jártuk be a paradicsomot idéző sziget legismertebb helyeit.

Egy utazós nap délelőttjén, indulásra készen, még egy utolsó pillantást vetettünk a szobánkra, amikor megakadt a szemünk egy illatos ananászon. Ott feküdt az asztalon, még előző nap vásároltuk, hogy majd vacsorára megesszük. De valahogy megfeledkeztünk róla. Mi legyen vele? Együk meg! Most azonnal! A következő pillanatban már MacW újságpapírra fektetve hámozta a trópusi gyümölcsöt, ami persze távolról sem ment olyan ügyesen, mint ahogy azt a helyiek játszi könnyedséggel teszik. Inkább kitartó ananász faragás volt, az édes ananászlé csurgott mindenfelé, mi pedig jókat nevettünk saját ügyetlenségünkön.

A nagy jókedvre kijött a szállásadónk felesége is. Csillogó szemekkel érdeklődve figyelte, miként küzd a két fiatal az ananásszal, és próbálja elfogyaszthatóvá tenni a finom gyümölcsöt. Tegyetek rá sót és csilit! Úgy kell enni, úgy finom! Szólt felénk anyai gondoskodással. Mi pedig néztünk tágra nyílt szemekkel, próbáltuk elképzelni, milyen lehet az ananász ceyloni módon, fűszeresen. De az asszonyka nem adta fel, tányért hozott, és széles mosollyal továbbra is ontotta a jótanácsokat, majd kicsit viccesen, szinte már kérlelt: Akkor legalább borsozzátok meg! Az ananászt nem lehet fűszer nélkül, csak úgy megenni !!!

Megborsozni? Hiszen mi eddig úgy tudtuk, hogy a bors nem jó. Sőt, egyenesen tönkreteszi a vesét, a bőr pedig pattanásos lesz tőle. De ez inkább csak egy városi legenda lehet, hiszen a fűszerbors nemhogy káros, hanem kifejezetten jótékonyan hat az ember egészségére! Mi is gyakran használjuk. Nemcsak nosztalgiából, hanem meggyőződésből, gyakran törünk borsot még az ananász “orra alá” is.

A fűszerbors (Piper nigrum), amit hindiül kali mircsnek neveznek, Indiában több mint 4000 éve ismert és használatos.

Az Ájurvéda egyik legismertebb fűszernövénye, és egyben a világ egyik legfontosabb fűszere, ami nemcsak egyszerűen ízt ad az ételeknek, hanem számtalan jótékony hatással is bír szervezetünkre. Növeli és élénkíti az étvágyat, javítja az ízlelést. A bors szél- és vizelethajtó, antibakteriális hatású, a természetgyógyászok reumatikus panaszok ellen is ajánlják. Emellett a fűszerborsot évszázadok óta tartósítószerként is használják, például a kolbászfélék készítése során. A borsolajos masszázs pedig serkenti a vér- és nyirokkeringést. A rendszeres borsfogyasztás állítólag még a hangulatunkra is jó hatással van, megszabadít a szorongástól és tisztább gondolkodást biztosít.

A fűszerbors a kardamomhoz hasonlóan Délnyugat-Indiában, a híres Malabár-parton őshonos. A fűszer maga a borsszem, ami valójában egy 15 méter hosszú kúszónövény termése. Kezdetben zöld, majd érett változatában vörös színű. Bár a fűszerbors három változata általánosan ismert, mégis kevesen tudják, hogy mindhárom esetben ugyanazon növény terméséről van szó.

Zöldbors – A fűszerbors zöld színű, nyers és éretlen termése. A délkelet-ázsiai piacokon egész füzérben kapható. Például a thai konyha ikonikus dzsungel karija elképzelhetetlen lenne a csípős, friss zöldbors nélkül. A nyugati világban inkább sóban pácolva, vagy ecetben tárolva kapható. A zöldborsot egészben fogyasztják, mártásokat, szószokat ízesítenek vele.

Feketebors – A fűszerbors napon szárított éretlen termése. A szárítás során a borsszem fényes zöld bőre megráncosodik és fekete színű lesz. Indiában kali mircs néven ismert, és frissen zúzva fűszerkeverékekbe (például garam mászala) vagy citromos teába is teszik, de rizsételeket, zöldséges ragukat, leveseket is ízesítenek vele. Főzéskor egészben, utóízesítéskor frissen törve használatos.

Fehérbors – A fűszerbors érett piros színű terméséből készül. Hagyományos eljárás szerint először vízbe áztatják, majd a külső megpuhult termésfalat ledörzsölik, és az így kapott krémfehér színű kemény borsszemeket megszárítják. Manapság a fehérbors inkább a feketebors fekete héjának eltávolításával készül. Felhasználás előtt frissen zúzott változatban például a hagyományos kínai húslevesek kiváló ízesítője.

Melyik részét és hogyan fogyasszuk? A bors fűszerként felhasználandó része a növény nyers vagy megszárított termése, a füzérekben csüngő alig fél centiméternyi bogyó. A terméseket egészben vagy frissen zúzva különböző ételek: levesek, saláták, zöldség- és húsételek, mártások készítéséhez és ízesítéséhez használjuk. A világos, krémes ételeket inkább fehérborssal, míg a húsokhoz és a gazdagabb fűszerezésű ételekhez inkább a pikánsabb feketebors illik.

Hogyan tároljuk? A fűszerbors (fekete és fehér) termését száraz, sötét helyen, jól záródó üvegben 1-2 évig gond nélkül tárolhatjuk. A friss zöldbors azonnali felhasználásra való, de frissességét néhány nap erejéig hűtőben megőrizhetjük.

Milyen mennyiségben fogyasszuk? A borsot bátran használhatjuk, de az egészséges mértéket ne lépjük túl, ne nagykanállal fogyasszuk. Magas vérnyomás, gyomorfekély, epebajok, vékony- és vastagbél betegségek, gyomorhurut esetén inkább tanácsosabb elkerülni.

Egyéb borsos érdekességek:

• Rózsabors – a perui borsfa (Schinus molle) termése, ami Dél-Amerikából származik, a szömörcefélék családjába tartozik, és nem áll rokonságban a fűszerborssal. A tarkabors néven ismert borskeverékben a piros színű borsot a perui borsfa termése, a piros rózsabors adja. Inkább a színe, mint az íze miatt használják.
• Hosszú bors – avagy a pippali (Piper longum) szintén Indiában őshonos borsféle. Valószínűleg ez lehetett az első borsféle, ami Európában megjelent. A hosszú borsot savanyúságok készítéséhez és tartósításra használják. 2,5 cm hosszú, szárított termése megjelenésében a nyírfa termésére emlékeztet.
• Szecsuáni bors – (Zanthoxylum piperitum) a kínaiak ősi fűszere. Ez sem rokona a fűszerborsnak, a rutafélék családjába tartozó lombhullató cserje termése. Íze enyhén citromos ízű, kevésbé csípős, mint a csili és a bors. Különös tulajdonsága, hogy enyhe nyelvzsibbadást okoz.

Bár a fűszerborsnak számos jótékony hatást tulajdonítanak, mégis inkább a minőséget tartsuk szem előtt a mennyiséggel szemben. Még egy jó tanács. Mivel a bors aromája és ereje gyorsan elillan, ezért az előre őrölt változat helyett inkább egész borsot használjunk, illetve közvetlenül felhasználás előtt törjük, zúzzuk finommá. Megéri.

Kedves Olvasó! Köszönöm a látogatást, gyere máskor is, hogy megint mesélhessek neked Indiáról. Ha pedig tetszett a bejegyzés, ne tartsd meg magadnak az élményt, oszd meg bátran másokkal is.

A legújabb bejegyzéseket és további indiai érdekességeket a blog Facebook oldalán is olvashatsz itt: Mesélj nekem Indiáról

Keresés

Keresés

Szerzői jogvédelem. A blogban megjelent írásokat, recepteket és fotókat szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében az írásos engedélyem nélkül máshol közzétenni, valamint sajátként feltüntetni tilos. Ez alól kivételt képez, ha csak a blogban megjelent írás első egy-két sorát tüntetik fel, majd a folytatásért a blogra kattintva jut el az olvasó! Amennyiben más forrást nem jelölök meg, a történetek, receptek és fotók saját szellemi termékeim.

Keleti receptek - ételek, italok ájurvéda bors feketebors felhasználás fűszer India jótékony hatás szecsuáni bors